Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 4. szám - Háy János - Lovasi András: A kéz

(Telefonbeszélgetés)

(Zene: a telefoncsörgésből, mint pl. a Blondie-nál az a dal, mindenesetre feszült ritmus kéne)

21. jelenet

KOLL. TANAR:

Hívják telefonon.

DÁVID:

Kicsoda?

KOLL. TANÁR:

Az anyja. Menjen már, nem a rócsildbáró az apja, hogy olyan sokáig tartsa a telefont.

DÁVID:

(Felveszi a kagylót)

Megyek már.

DÁVID:

Mi történt?

ANYA:

Az van, amire számítottunk.

DÁVID:

Hogyhogy az? Én nem számítottam semmire.

ANYA:

Leálltak a veséi.

DÁVID:

Micsoda?

ANYA:

Bent van a kórházban.

DÁVID:

Hogyhogy leálltak?

ANYA:

Nem tudom, amikor a gyomrát műtötték.

DÁVID:

Ez mit jelent?

ANYA:

Nem tudom. Látogasd meg!

22. jelenet

(Kórházi szoba, az Apa csövek között)

(Zene: valami kémiai rokendroll, kicsit misztikus, csőhangok, kórházi visszhangok, csepegések, pittyegő gépek)

(Dal: az Apa dala a

bizonytalanságról, hogy mennyire behatárolt az idő, mégsem lehet

tudni, hogy mikor lesz vége, valami ilyesmi a halálról)

DÁVID:

Fáj?

APA:

Nem. Csak rossz így feküdni.

DÁVID:

Elmúlik?

APA:

A betegség?

DÁVID:

Igen.

APA:

Nem olyan.

DÁVID:

Ezzel kell együtt élni?

APA:

Hát, ha lehet.

DÁVID:

Hogyhogy ha lehet?

APA:

Hogy egyáltalán. Mert ez behatárolja, hogy meddig.

DÁVID:

Nem értem.

APA:

Nem biztos, hogy túl sokáig.

DÁVID:

Mért ne, az biztos, biztos még sokáig.

APA:

Csak annyit mondanak, hogy valameddig, de ők sem tudják, hogy pontosan meddig.

39