Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 4. szám - Háy János - Lovasi András: A kéz
ÁPOLÓNŐ: Tényleg beteg, hagyja békén! MATEKTANÁR: Na ne kúráljon már, a végén az lesz majd, hogy tényleg megsajnálom Nem kötelező fiam, ide járni Haza is mehetsz szart kapirgálni Gyengélkedőn elbujkáni Az megy, de ne félj, megfog várni Jól jegyezd meg a matektanár bácsi A kötelesség az kötelesség Megfogod látni, a restség Büntetést hoz, megfogod ezt bánni (nagyon) MATEKTANÁR: ÁPOLÓNŐ: DÁVID: MATEKTANÁR: ÁPOLÓNŐ: MATEKTANÁR: MATEKTANÁR: Azt játsszuk, hogy betegek vagyunk? Azt hiszed, túljársz egy matematika-fizika szakos tanár eszén, aki már húsz éve van a pályán? Azt hisszük? (Lökni akarja el a tanárt) Beteg, nem érti? Tanár úr, én tényleg, van nekem ez a problémám... A felmérő a maga problémája! Ez nem betegség! Ez semmi! Hazudozik. Már tizenhat évesen hazudozik. Hagyja már békén, ez nem az osztályterem, ez a betegszoba. Itt betegek vannak, itt ne üvöltözzön... Maga engem ne oktasson ki, maga segít lógni a tanulóknak! Ez fegyelmi ügy! Te pedig meg fogod írni, érted, meg fogod írni, nem fogod megúszni. És amit neked kell, az nehezebb lesz! Mindegyik azt hiszi, hogy megússza, de nem fogja. (Visszalöki az ágyra a gyereket és elrohan) ÁPOLÓNŐ: Mért ilyen veled? DÁVID: Nem tudom. Nem szeret. ÁPOLÓNŐ: Mért nem? DÁVID: Mert nem vagyok olyan, amilyennek akarja, hogy legyek. ÁPOLÓNŐ: Milyennek akar? DÁVID: Másképp kéne viselkednem, nem úgy, ahogy viselkedek. ÁPOLÓNŐ: És te nem akarsz másképpen. DÁVID: Nem azért jöttem ide, hogy az ő hülye szabályaik szerint éljek, hogy az összes fasz felnőtt elvárásának eleget tegyek. Én azért jöttem ide, mert szabad akarok lenni, ahogyan azok is, akik Woodstockban voltak. Szabad élet, szabad szerelem. (Dal: visszajöhet az olyan lehetek, amilyen vagyok dal, amit a Bp.-re érkezés előtt énekelnek) ...Érzem, ott minden más, forog az ég velem Fedetlen keblekkel rohan az élet nekem Tudom, ott megértik, amit még én se értek De gitározni fogok, és talán ez a lényeg 32
