Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 4. szám - Háy János - Lovasi András: A kéz
DÁVID: GÁBOR: DÁVID: 16. jelenet (Osztályterem) Mert az vagyok. Tényleg? Hol a gitárod? Majd lesz. (Zene: afféle iskolahangok, folyosói kiáltozások dallamosítva, meg valami iskolarádió- hang) KRISZTA: LACI: KRISZTA: EMESE: LACI: EMESE: GÁBOR: DÁVID: GÁBOR: DÁVID: GÁBOR: DÁVID: GÁBOR: DÁVID: GÁBOR: DÁVID: GÁBOR: DÁVID: GÁBOR: DÁVID: GÁBOR: DÁVID: GÁBOR: Nekem semmi kedvem matekdogát írni. Mért, kinek van? Annak, akinek az a legizgalmasabb esemény az életében, hogy kijön az eredmény. Az nem én vagyok. Én sem. Talán a Dávid. Nem úgy néz ki. Fú, bazmeg! Mi van veled, benyomtál tegnap? Kurvára fáj a fejem, meg a szememmel is van valami. A szemeddel? Mi? Hogy olyan minden, mintha rajtam kívül lenne, érted, mintha én nem lennék benne a világban. Fú, bazmeg, ez pszichiátria! Mért lenne pszichiátria? Mert ez ilyen pszichés dolog. Dehogy. Mért? Jól jönne egy fiatal pszichológuslány, akivel elbeszélgethetnél az éjszakai magömlésről vagy a fölöttes énedről. Hülye vagy. Gyerekkorom óta van ez. Mi? Nem tudom, az orvos se tudta megmondani, hogy mi. Felmegyek a betegszobába. Majd mondd meg a tanárnak, hogy mi van. Dolgozat előtt? Nem tehetek róla. Most jött. Jó, én elhiszem, de a matektanár nem fogja. Mondd meg neki, hogy te is láttad, hogy szarul vagyok. Szerinted neki ennyi elég? Azt fogja hinni, hogy a dolgozat miatt. DÁVID: Pedig nem amiatt. (Dávid elmegy, Matektanár belép, csend, bugyogó elektronikus zene) MATEKTANÁR: Akkor, ahogy megbeszéltük, mindenki vegyen elő egy papírt. BALÁZS: Nem lehetne máskor, tanár úr? MATEKTANÁR: Megbeszéltük. GÉZ AGYEREK: De a következő órán... 30
