Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 3. szám - Kovács Krisztina: Hosszabbítás után : Bombitz Attila : Harmadik félidő - Osztrák/magyar történetek
Kovács Krisztina Hosszabbítás után Bombitz Attila: Harmadik félidő - Osztrák/magyar történetek Bombitz Attila harmadik kötete a Kalligram gondozásában jelent meg 2011-ben. Az összegyűjtött írásokat tartalmazó kiadvány csak részben olvasható válogatásként, mert bár a szövegek többsége a szerző folyóiratokban és két előző önálló kötetében (Mindenkori utolsó világok. Osztrák regénykurzus. Kalligram, 2001; Akit ismerünk, akit sohasem látunk. Magyar prózaszeminárium. Kalligram, 2005) olvasható volt, nem egyszerű újraközléssel, hanem a szóban forgó írások nagyon izgalmas, átstrukturált, „újrakevert" verziójával találkozhatunk. A Bombitz kritikusi és irodalomtörténészi pályáját követők tudják, a főként a kortárs német és magyar nyelvű irodalommal foglalkozó kutató lényeglátó és problémaérzékeny gondolkodásával, a meglévő irodalomtörténeti rendszereket bátran újragondoló, azokat gyakran szétbontó és újraépítő olvasási technikáival van jelen a magyar értelmezői közösségekben és azok fórumain. Az önálló köteteit ismertető kritikák, recenziók abban is egyetértenek, hogy szerzőjük kétségtelenül adekvát, imponáló magabiztossággal művelt nyelven, az esztétikai, irodalomelméleti és olvasásszociológiai szempontokat figyelemmel követő szemlélettel szól olvasójához. Ezt a felfogást a választott téma igényli is, hiszen a szerző két, kanonikus pozíciójukat tekintve is valódi vitákat gerjesztő irodalmi horizontot, a mai osztrák és magyar irodalom saját magát és kritikai auráját is folyamatosan újrapozicionáló identitásait vizsgálja hosszú idő óta. Bombitz Attila az elmúlt másfél évtizedben a Szegedi Tudományegyetem Osztrák Irodalom és Kultúra Tanszékén oktatóként, kutatóként dolgozva folyamatosan tájékozódott a fent körvonalazott irányokban, hiánypótló szerkesztői és szövegkiadói produktumai közt fontos megemlíteni a Tiszatáj folyóirat négy izgalmas tematikus számát (Osztrák történetek I-IV; 1999, 2002, 2005, 2008). A kiadványok legfőbb erénye, hogy jelentős, ám a magyar olvasónak részben még láthatatlan életművek reprezentatív bemutatásához és feldolgozásához nyújtottak fontos segítséget. A felsorolás nem lehet teljes, ám talán érdemes kiemelni a tematikus válogatásokban szereplő szépírók közül az utóbbi években a fordítások révén a magyar olvasóközönség tudatában is inkább jelen lévő Robert Menasse, Elfriede Jelinek, Christoph Ransmayr, vagy Josef Winkler szövegeit. Az osztrák irodalom és kultúra teoretikusai, ítészei közül Wendelin Schmidt-Dengler és a magyarul olvasható gyűjteményes kötete (Keserű tinta. Esszék a 20. századi közép-európai irodalomról. Jelenkor, 1997) révén a hazai olvasói-értel- mezői közösség számára talán legismertebb, a közép-európai irodalom komparatív lehetőségeiről olvasmányos és letisztult esszékben szóló Karl-Markus Gauß szövegei is szerepeltek a tematikus Tiszatáj-számok valamelyikében. Bombitz társszerkesztőként jegyzett fontos projektjei közt a két jelentős osztrák szerzőről, Ingeborg Bachmannról és Thomas Bemhardról rendezett konferenciák anyagához kapcsolódó szimpóziumokat kell feltétlenül megemlíteni („Ihr Worte" Ein Symposium zum Werk von Ingeborg Bachmann. 2008; „Ist es eine Komödie? Ist es eine Tragödie?" Ein Symposium zum Werk von Thomas Bernhard. 2010). Szerkesztőként és szerzőként működött közre továbbá a Brüchige Welten. Von Doderer bis Kehlmann. Einzelinterpretationen című tanulmánykötetben, itt szereplő írása (Was ist österreichisch in der österreichischen Literatur?) a specifikus osztrák sajátosságok létezését 109
