Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 3. szám - Bertha Zoltán: A kritikaíró Szilágyi Domokos

előd halálának ötvenedik évfordulóján már azt vallja szinte „szentségtörő'' őszinteséggel6, hogy bár „századunk első három évtizedében Ady Endre: vallás volt": „ma már nem az”. Ugyan halhatatlanul „harcias és bátor isten volt", mert „egész világgal kellett pörbe szállania" és „egész világot teremtenie", s tiszteljük benne „a Muszáj-Herkulest", de az isteni-mitologikus vonások vonzásának elapadása folytán „az elmúlt két évtized költő-nemzedékei az embert József Attilában találták meg". Mindezzel pedig lényegkiemelő frissességet tanúsítva érez rá (egybevágón jelenkori irodalomtörténet-írásunk periodizációs alapmintázatával) arra a nagy folyamatra, amely az emlegetett (és máig megszólító erejű) „emberközelség" eszményét- a későbbi időszakok fejleményeinek tükrében még inkább láthatóan - valóban a másodmodernség korszakától kezdődően bontakoztatja ki, a szimbolista-szecesszionista esztéta modernség késő romantikus történeti-poétikai karakterét felváltó újrealista vagy tárgyias- racionalista világszemlélet eluralkodásának vonulatában. Amelynek sodrában a mitikus, transzcendentális, profetikus személyességeszmét és szubjektivitásképzetet a profán, szekularizált, egzisztencialista jellegű személyiségmodell viszonylagosítja. És pontosan rögzíti az Ady-hang folytathatatlanságának felszíni megmutatkozását is: nevezetesen, hogy az újabb időkben még epigonjai sincsenek; márpedig „maga az epigonizmus, bármily sivár és kárhozatos jelenség is, mégiscsak fokmérője valamennyire a költő iránti hevületnek.” Mint akár a József Attila-utánérzések és -reminiszcenciák kétségtelenül hosszan elnyúló áradata. „József Attila közelebb áll hozzánk" - szögezi le végül önérzetes vallomásossággal már az érett lírikus7, hogy egy másik ekkortájt született (1971-es) írásában - a vállalt szellemiművészi példaóriás verseinek egy újabb válogatott gyűjteménye kapcsán, azt recenzeálva- már a következőképpen foglalhassa össze állításait (mintha részint saját ars poeticáját is átvetítve rajtuk): „József Attilára mindig s mindenképpen szükségünk van. (...) Ahogy maga a költő mondja: »A mindenséggel mérd magad« - s ez nála nem üres szólam. Nála semmi sem üres szólam egyébként. / Ez a költészet mindennapi kenyerünk. Csakugyan goethei, dantei teljesség - s ugyanakkor petőfis, csokonais közvetlenség, hétköznapjaink meghitt társa, bánatunk, örömünk osztályosa, vigasztalónk, ha csüggednénk, buzdítónk, ha lankadnánk, példaképünk mindörökké. "8 - De Szilágyi Domokos ezenközben kész hadakozni úgymond „egyes mai nyugati művészeti mozgalmak keleti vetületé"-nek, asszimilációjának esztétikai jogáért is. Védelmébe veszi például az abszurd irányzatot9 10 11 - a szűklátókörű Nagy Istvánnal szemben -, hangoztatva, hogy az „érthetőség határának tágítása valójában nemes cselekedet. Mert az író nem határőr; kutyakötelessége, hogy új birodalmakba vezessen. "w És kiáll a beatnik-mozgalom, a beat-generáció szabadságközpontú irodalmi törekvései mellett - Székely Jánossal is hevesen vitatkozva.xlAz

6 Sz. D., Az első ötven év, Előre, 1969. febr. 9., 5.; Még egyszer, Előre, 1969. márc. 23., 3. - Ugyanekkor nyilatkozza Székely János is hasonló élességgel, hogy bár „nagy versei jogán, attitűdjének, modorosságának, minden hibájának ellenére Ady Endre a magyar költészet legnagyobbjai között foglal helyet": „az Ady- kultusz defenzívába vonult", „Ady költészete: avul" („talán mert éppen most ment végbe a közízlésben az a fordulat, amely egyszerre előhívja és láthatóvá teszi mindazt, ami Ady költészetében szintén közízlés - a maga korának szecessziós közízlése volt”, s „nem ízlésünk szerint való többé a vezérkedésnek és prófétáskodásnak az a légköre, amely Ady verseiből árad"), és így „vállalva az ódiumot, amelyet annak idején ő vállalt, ma már azt kell mondanunk: Kosztolányinak igaza volt". Székely János, A legszebbek = SZ. ]., Egy rögeszme genezise: Esszék és bírálatok, Bukarest, {Criterion Könyvkiadó, 1978,121-124.

7 Vö. Kántor, i. m., 44M5.

8 Sz. D., József Attila legszebb versei = A költő életei: Szilágyi Domokos (1938-1976), szerk. Kántor Lajos, Bukarest, Kriterion Könyvkiadó, 1986, 152.

9 Sz. D., Az első ötven év = A költő életei..., i. m., 13.

10 Sz. D., Az író nem határőr = A költő életei..., i. m., 21.

11 L. Kántor, i. m., 60-61. - Székely János ominózus írása kíméletlenül ostorozza a hipsterek és beatnikek „gátlástalan, dologtalan” „huliganizmusát", „hedonizmusát", „gyönyör- és kábulatteljes ösztön102