Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 3. szám - Petőcz András: Kassák, a 80-as évek mestere

Sőt, ő volt az az alkotó, aki éppen ezzel az önfeladás nélküli magatartással tudott részévé lenni kora magyar irodalmának, és egyben a magyar irodalomtörténetnek is.

Mert Kassák valóban nem fogadta el a kompromisszumokat, ugyanakkor soha nem volt szélsőséges. Mindig megingathatatlan volt, és mégis mindig középen maradt. Különös képesség. Különös képesség egy amúgy iskolázatlan embertől. Volt Kassákban valami ösztön, ami mindig a helyes út felé terelte.

„Éljünk a mi időnkben", ez a kassáki jelszó meghatározta a 80-as éveket. Ez a jelszó, ez a „mi időnkben" való gondolkodás határozta meg Kassák pályájának egészét is. Közismert tényeket említek, amelyek mind-mind jól mutatják, hogyan nem kötött kompromisszumot Kassák, és hogyan tudott mégis megmaradni a már a XX. század elején is kusza és átláthatatlan irodalmi világunkban.

Tény, hogy Kassák irodalmi megjelenése, illetve az általa létrehozott folyóirat, A Tett megszületése alapjaiban sértette a Nyugat szemléletét, Babits világlátását. A vita ki is robbant közöttük, és nem is volt ez a vita mentes az adok-kapoktól. Közismerten éles ütésváltások zajlottak a két szerző között, mégis, a későbbiekben is barátként és nem ellenségként élték az irodalmi hétköznapokat egymás mellett. Vagyis, tudott szót váltani egymással ez a két meghatározó jelentőségű alkotó, Babits és Kassák. Olyannyira tudtak egymással szót váltani, hogy tízegynéhány évvel a vita után az emigrációból hazatért Kassák a Nyugat egyik legelismertebb írója lett, akinek prózai munkái rendszeresen szerepeltek a folyóirat hasábjain. Kassák nem kötött kompromisszumot, de elfogadták: Kosztolányi nem véletlenül mondta Kassákot az öt legjelentősebb kortárs magyar író egyikének.

Kassák tiszta gondolkodására, meg nem alkuvására jellemző példa Kun Bélával való viszonya.

Kassák közismerten baloldali gondolkodású, szociáldemokrata szemléletű, vasmunkásból lett író volt, szinte természetes lett volna, hogy az 1919-es Tanácskormány idején szövetségre lépjen annak vezetőivel. Kun Béla határozottan kezdeményezte is, hogy Kassák lapja legyen „hivatalos", „állami" lap, amelyben a Tanácsköztársaság „kultúrpolitikája" teret kaphat. És Kassák visszautasította ezt a kezdeményezést! A Kun Bélának írt, híressé lett nyílt levelében nagyon élesen, keményen szólal meg, és utasít el mindenfajta állami beavatkozást a kulturális életbe. A 80-as években példa volt ez is: megtartani a művészi önállóságot, függetlenséget. Kassák tehát a függetlenségét egyetlen pillanatra sem adta fel, még akkor sem, ha bizonyos fokig nevét adta a rövid életű Tanácskormány tevékenységéhez. Ez utóbbi miatt kellett Bécsbe emigrálnia 1919-ben.

Legendássá lett az is, ahogy Kassák felismeri a kommunista elhajlás veszélyeit akkor, amikor még az európai értelmiség nagyobbik részében rendkívül sok pozitív várakozás volt a kialakuló szovjetrendszerrel szemben. Az akkori magyar avantgárd „alvezéreként" számon tartott Barta Sándor egészen egyszerűen „árulónak" nevezte Kassákot, amiért az nem akart vele tartani Moszkvába.

Barta aztán el is hagyja a bécsi emigrációt, a Szovjetunióba utazik, hogy „építhesse" a „kommunizmust", aminek következményeképpen egy szibériai munkatáborban fejezte be életét, miután értékelhető irodalmi munkásságát végleg abbahagyta.

Kassák ebben a kérdésben is előrelátó, bölcs és megfontolt volt.

97