Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 3. szám - Sümegi György: "A legprogresszívebb szabadságot, bátorságot szeretném"

tüzeket, az egyesületek és lapok elégedetlenkedő hangját."7 A Tett 16., nemzetközi száma tehát kiverte a biztosítékot: a belügyminiszter október 2-án keltezett leiratában közli: „a lap további megjelenését és terjesztését, közleményeinek a hadviselés érdekeit veszélyeztető tartalma miatt betiltom."8 Juhász Gyula erről a számról írta: „A háború idején megjelent egy vörös füzet, amely A Tett nevet viselte, és amely lángoló tiltakozás volt, nem csupán a háború ellen, hanem a társadalom ellen is, mely a háborút elviselte, és a művészet ellen, amely a társadalomból fakadt és élt, mint lápvirág a hínárból."9 Kassákot törekvéseiben mintha megedzette volna, még elszántabbá tette volna a betiltás. „Semmi okunk a meglepődésre vagy éppen csüggedésre. Máris azon gondolkodtam, milyen ügyességgel folytassuk a megkezdett utat. A telep (a Kecskeméti Művésztelep - szerk.) lakói között alig akadtak olyanok, akikkel ilyen értelmű megbeszélést folytathattam volna. /.../ Magamra maradtan töprengtem a jelen nagy pillanatai és a jövő tennivalói felől. Elhatároztam: A Tett végleges betiltása után új lapot indítok. Feleségem mellettem állt, és osztotta nézeteimet."10 Ezt a történeti időt, a háború mindenben való jelenlétét már eleve adott realitásként oda kell képzelnünk az egész 1916-os nyár és A Tett mögé: a félelmet, a kiszolgáltatottságot, a fronthírek kegyetlenségét, az emberáldozatok megmásíthatat- lanságát, a családok veszteségeit. Az árván maradt gyerekek, megözvegyült feleségek, családfő nélkül továbbélni kényszerülő csonka családok ugyanúgy jelzik ezt, mint az ország gazdaságának mélyrepülése. Megszenvedte a nagy háborút a szellemi élet is, hiszen Kassák lapja a háborúellenességet tudatosan, nemzetközi alkotógárda közlésével vállaló bátor kiállása miatt került tiltólistára. Az 1916. október 2-i lapbetiltás megengedi föltételezni, hogy A Tett utolsó három száma összeállítása és szerkesztése (legalább részben) Kassák kecskeméti nyarában történhetett, hiszen ezért jegyezhette föl így: „a kecskeméti művésztelep csöndjében, lázas alkotó munka közben". Persze a 'lázas alkotómunka' fogalompárba nem csak a szerkesztés értendő. Érzékletesen, ha úgy tetszik, plasztikusan idézi meg a Kecskeméti Művésztelep akkori alkotóit, természetesen elsősorban azokat, akik az ő világához valamennyire is közel állhatnak. Az önnön művészi hitvallásától távol levőket pedig nem kíméli ironikus, itt-ott vitriolossá váló tollától. S mindezek mögött nagy együttérzéssel láttatja a háborúnak az ottani emberek életére kiható következményeit is. Kassák - amint írja - jól érzi magát a Falus-villa manzárdjában, a forró nyárban. „A tetőn át kegyetlenül átég a nap, alig tartózkodhatunk bent valamit is a falak között. Úgy élünk, mint a vademberek. Mezítláb, félig mezítelenül. /.../ Az egyik délelőtt /.../ gyönge éhes csipogást hallok valahonnan. Fölfigyelek, mint a jó vadászkutya a neszező vadra. A padlásról jönnek a hangok, fölnyitom az ajtót, és megyek a nesz irányába. Pokoli hőség és elsüllyesztő por van a padláson. Olyan süppedős a föld, mintha bársonyra lépnék. A fiatal verebek szakadatlanul csiripelnek. /.../ Hason kúszom előre, olyan poros és kormos vagyok már, mint az ördög. Ha most látnának a telepen élő hölgyek,

7 Kassák 1972.195.

8 A teljes betiltó leiratot közli: Kassák 1972. 197.

9 Idézi: Kassák 1972. 243.

10 Kassák 1972.196.

83