Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 3. szám - Iványosi-Szabó Tibor: Kik voltak, mik voltak a kecskeméti tőzsérek?
1664-ben az itteni tanács mindenkinek engedélyezte a kereskedést. Amit csakis úgy lehet értelmezni, hogy egyébként a gazdaság teljes spektrumában aktív kereskedőpolgároknak polgártársaiktól való elkülönülését igyekeztek megakadályozni,"13 14 Valójában az 1663. november 12-én kelt statútum értelmezése okoz gondot. Ezért kell belőle az ominózus részt idézni: „Az Egész Tanács, Tizedösök és mind az egész Városnak lakossi az Város házánál lévén, ezen az Város gyűlésében töttenek illyen végzést. Akárminemű kereskedésben, indullyon megh az Kecskeméthi ember, az ki Kecskeméten lakik s adót ád, szabad légyen annak mindennemű kereskedésbeli eszközökkel élnyi, azt az Városra behoznyi, árulnyi s eladnyi... "u A széles körű árucsere, a külkereskedelembe történő többirányú bekapcsolódás az itt élők lételeme volt, különben nem tudták volna előteremteni évről évre azt a sok ezer ezüsttallért, amelyet a török és a magyar állam, a kóborló katonák és a földesurak számára mindenáron ki kellett fizetni. A szokatlanul nagy nyilvánosság előtt ünnepélyes keretek között meghozott és kihirdetett határozat tehát távolról sem a tanács bénaságának a jele. Aligha kétséges, hogy éppen egy tudatos, a közérdeket szolgáló fontos döntésről van szó, amely a korábbi tanácsi korlátozásokkal szemben ezúttal a cívisek gazdasági mozgásterének erőteljes bővítését biztosította. Tudatosítanunk kell, hogy egy háborús időszakban módosította a tanács korábbi rendelkezéseit, hogy a város egész lakossága számára nyisson újabb lehetőségeket a rendkívüli adók befizetéséhez. A kereskedelemmel kapcsolatos jog tudatos formálásának éppen az lehetett a célja, hogy ne alakulhasson ki a városban egy zárt kereskedőcéh, amelyen belül csak tucatnyi kereskedő élvezhette volna azokat a gazdasági előnyöket, amelyek így a családok százainak biztosított érdemi árucserét, bevételt. A helyi források kétségtelenné teszik, hogy a hódoltság második szakaszában a város kereskedelme több szintből tevődött össze. A legalsó, a legnépesebb szintet az árutermelő parasztok és iparosok alkották. Ok az esetek nagyobb részében saját árujukat értékesítették részben helyben, részben mások közreműködésével a távolsági kereskedelem útján. Jóval szűkebb sávot alkottak azok a jobb módú cívisek, akik saját portékájuk mellett bekapcsolódtak a bor, a különféle állati termékek és iparcikkek forgalmazásába. Kétségtelenül a cívis társadalom csúcsát képezték azok, akik nemcsak a város, hanem a tájegység árutermelésének legfontosabb szervezői és egyben haszonélvezői voltak. Tehát immár háromszáz éves fejlődés eredményeként a városban a magisztrátus irányításával jól szervezetten működött a kereskedelem több szintje, több fóruma.15 Itt csak e foglalkozási ághoz kapcsolódó egészen szűk körre, a város hírnevének növelésében közreműködő kereskedőkre irányíthatjuk figyelmünket. Valójában - a nagyon töredékes iratokban - több mint két tucat olyan jelentős személyiség neve tűnik fel, akik a hódoltság utolsó fél évszázadában Kecskeméten tőzsérkedtek, a város jó hírnevét az ország nyugati részében is növelték.16 Közéjük bárki bekerülhetett, akinek volt kellő pénze, rátermettsége és kurázsija a vállalkozásra. Szerencsére nemcsak tőzséreink létére, hanem személyére vonatkozóan is lehet érdemi adatokat összegyűjteni. Ezek alapján olykor csaknem teljes életút rajzolódik ki előttünk. Ezek azért igen fontosak, mivel több oldalról megvilágítják, hogy ezekben a háborúkkal teli évszázadokban, évtizedekben a társadalmi felemelkedés és az anyagi gyarapodás - és nem ritkán az anyagi pusztulás - egyik legfontosabb terepe, eszköze a tőzsérkedés volt. 13 Szakály Ferenc: 2001. 499. 14 Hornyik János 1861. II. 169. 15 Erről a témáról egy önálló feldolgozás nyújt részletes tájékoztatást. Iványosi-Szabó Tibor: Piac- és vásártartás Kecskeméten a XIV-XVU. században. Kézirat, 38 p. 16 Gecsényi Lajos: 1993. 104. Szakály Ferenc: 2001. 492^196. Gecsényi Lajos: 1993.109-110. 48
