Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 3. szám - Iványosi-Szabó Tibor: Kik voltak, mik voltak a kecskeméti tőzsérek?
vásárra szánt barmaikat a dögvész miatt nem tudták eladni. Amikor azokat visszafelé hajtották, az óvári harmincados 600 tallért (!) hajtott be rajtuk. A vizsgálat során az egyik győri tanú pedig - a szóban forgó ügytől eltérve - arról vallott, hogy a győri harmincados 70 ökröt kobzott el a kecskeméti Király Ambrustól, majd valamivel később maga a tanú hajtotta fel Bécsbe az ugyancsak kecskeméti Kakulya István 170 ökrét. Egy 1629-ben folytatott vizsgálatban kifejezetten a kecskeméti Gubacsy Gergely, Simon Mihály és Szana Mihály kérésére - kik már sok éve kereskedtek marhával - végzett tanúvallatást a győri káptalan. Ennek során 32, zömében győri marhakereskedő vallomását rögzítették. 1632 elején Kecskemét és Győr tanácsa azért levelezett egymással, mert a győri Maróti Gáspár deák lefoglalta a kecskeméti Amian Jakab kintlévőségét, mert az ugyancsak adós Tóth Bálinttal „egy bíróság alatt vannak". 1634-ben Gottfried Jung bécsi kereskedő azzal vonta magára a győri tanács neheztelését, hogy engedelme és tudta nélkül bizonyos adósságért Győrben lefogatta és Bécsbe szállíttatta kecskeméti Gellén Mihályt.9 Nagyszombatba költözött, pontosabban menekült Kecskemétről 1639-ben Latos István, aki 1646-ban már maga is a hódoltsági barmok vásárlójaként lépett fel a pünkösdi galgóci vásáron.10 11 1648- ban a kecskeméti Szana Mihály 1900 juh gyapját adta el egy nagyszombati kereskedőnek. 1651-ben viszont ő maradt adós Nagyszombaton. A század második felében feltűnő tőzsérekről, kereskedőkről már a ránk maradt helyi nyilvántartásokból szerezhetünk további részletesebb ismereteket. De a korábbi vámjegyzékek is további fontos adatokat őriztek meg. 1654-ben a kecskeméti Varga Márton négy csorda ökröt hajtott fel Győrbe, ahol is nemes Török István személyében talált vevőre. 1655-ben a kecskeméti Nagy János tőzsér pereskedett komáromi Mészáros Mátyással és Csapó Andrással. Egyik lévai vámjegyzék szerint 1669-ben a kecskeméti tőzsérek - köztük Kamarás Ambrus - és a nagykőrösiek valósággal nyüzsögnek az ottani vámnál. 1677-ben kecskeméti Damján Istvánnak volt pere Gindly Orbán Fülöppel, mivel az áru leszállításával késett. Ugyancsak 1677-ben az egyik feljegyzésben Deák Pál azt állította, hogy évente több mint ezer marhát hajtott a „nyugat-magyarországi vásárokra". Fördős Mihály nemes győri polgár és a szentmártoni apát 1679-ben amiatt pereskedett, mert az utóbbi elhajtatta Fördős töltéstavi pusztájáról a kecskeméti Illyés István és Lázár Pál 17 ökrét. 1688-ban Koháry István gróf emelte fel szavát a kecskeméti Szentkirályi Pál és Tubák János jószágainak lefoglalása miatt, mivel a jobbágyok felett első fokon földesuraikat illeti a bíráskodás joga.11 Érthetően nem minden kecskeméti tőzsérnek gyűlt meg a baja a hitelezőkkel és a har- mincadosokkal. Csak elenyészően kis részüknek kellett a győri és a komáromi bíróságon igazukért harcolni. Az említetteken kívül egy sor jelentős marhatartó volt a városban, akik közül többen vagy önállóan, vagy másokkal összefogva folytatták e komoly haszonnal kecsegtető, de ekkor már nagyon kockázatos vállalkozást.12 Feltétlenül utalnunk kell arra, hogy történeti szakirodalmunkban pontatlan kép él Kecskemét kereskedelméről, a tanács vele kapcsolatos hatásköréről: „...a magisztrátus nem rendelkezett a kereskedés korlátozásának jogával, némi meglepetéssel olvassuk, hogy 9 Szakály Ferenc. 2001. 492-495. 10 Latos István tisztázatlan körülmények miatt menekült el Kecskemétről. A győri tanácsnak küldött tájékoztató szerint „minden marhája", pontosabban „minden jószága" a mezővárosban maradt, és csak később hajtották utána. Búza János - Alzbeta Holosova: 1990. 109-112. 11 Szakály Ferenc: 2001. 492-496. 12 1676 augusztusában „félegyházi pusztát bíró emberek fizettenek tall. 15" bírságot a szubasáknak. IV. 1510. i/1676.133. „Az adacsi pusztát bíró emberek" Balogh András, Andok Jakab és Rácz István. IV. 1508. c/ 1677/78. 218. 47
