Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 3. szám - Kiss Benedek: A redves vaskorlát; Pályámat megfutottam; Öreg pásztor; A táj türelme
A táj türelme A táj türelmes, csendje megérint, de szívemben nem csitul a zsivaj. Hallgatagon fekszik lent a lapály, mintha nem lenne semmi baj. Körben elhagyott telkek, a föld zihál, hozná a termést, mint az áldott anya. Gaz veri föl a gazdag talajt, még jó, ha járja néha a fűkasza. Koldussá hányféleképpen lehet egy ország A táj részvéttelen, foghíjas szája néma. Alamizsnás kézzel, bávatagon száll le az alkony, az örök céda.
/
