Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 3. szám - Kiss Benedek: A redves vaskorlát; Pályámat megfutottam; Öreg pásztor; A táj türelme
• • Öreg pásztor Emlékeim, ne székeljetek szét! Ti vagytok a nyájam, titeket terelgetlek az öregség hamvadó mezőin. Mit nekem az új napok, mit az új élmények, botomra támaszkodva (vagyis kapaszkodva karosszékemben) csak rátok vigyázok már, szét ne széledjetek. Nem bírnék már utánatok járni, s ebem, az eszmélet, kopott körmű vénség lett mellettem, ki még úgy sem tartja magát, mint én, elfekszik lecsukló szemmel a fűre subám mellé. Hej, valamikor hány bárányt segítettem világi nevet adtam nekik, dédelgettem őket, de már azok is mind az idő homályába vesznek. Mennyi emlékemet ölték ki agyamból a kifent késekkel járó napok! Vén birkáim, hűséges emlékek, akik még maradtatok, most már ti p ásztorolj átok engem, míg egyre homályosabb, nedvedző szememet végül rátok is rátok nem csukom.
