Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 3. szám - Kiss Benedek: A redves vaskorlát; Pályámat megfutottam; Öreg pásztor; A táj türelme
Kiss Benedek A redves vaskorlát Megfogom a redves vaskorlátot - rég éreztem már a fém erejét. Eddig és ne tovább! - mondja rekedten, amikor a végtelenség megkísért. Nem szíveltem én kényszert, korlátot, csak amit magamban építettem. Ez is sokszor szegült ellenem, s ki tudja, jót vagy rosszat tettem. Bizony, szükség van a korlátokra, még ha az maga a menny vagy pokol. Romlik a testem, fogam már rég nincs. De ez a korlát mindent igazol. Pályámat megfutottam Rálépek a cigarettaparázsra - elfüstölgött az életem. Nem voltam hős, nem voltam gyáva, egyetlenként ezt viselem. Vallathatnám magamat, hiába, kint futkostam tavaszi réteken, de nem emlékszem, nem emlékszem a nyárra, mindjárt az ősz homálya játszott velem. Most már mindegy, megyek a többiek után, emlékké válók, ki fogtam sok kilincset. Mit viszek, mit kapok, mily légbéli kincset, s rám éjjeledik tán egy délután? Pályámat megfutottam, nem nagy hála érte, amíg bírta agyam, idegem, térdem, ahogy idegen csillagerő kimérte, és szállhatok, szállhatok a messzeségbe. 3
