Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 2. szám - A csillagórákból könyv született : Herczeg Jánossal beszélget Staar Gyula

és sokkomponensű tudása. Halogattuk a döntést. Egyébként közben elkészült az így él Galilei könyve, aminek a munkálataiba, és talán abba, hogy a dédelgetett, folyton építgetett anyagtól meg kellett válnia, valóságosan belebetegedett. Miután pedig meggyógyult, szorgalmasan, hónapról hónapra készültek az új riportesszék. Szerettem volna, ha eljutunk a XVII. század második felére: a modem természettudományok kibomlása egy remek, és még éppen közérthető könyvet ígért. Már kaptam tőle idevágó szakanyagokat. Látod, itt a polcon, kezem ügyében ez a megsárgult, 1964-ben készült különnyomat az MTA III. (matematikai és fizikai) osztályának közleményeiből való: Vekerdi László: A principia születése. Gazda István aztán betette a Vekerdi László: Az újkori matematika és fizika születése posztumusz tanulmánygyűjteménybe.

Nézd meg, a fénymásolatban már ott vannak a ceruzás megjelölései:

„A 80-as évek Newtona lesz az új civilizáció »Mózes«-e, s »tízparancsolata« a Principia három könyve. (...) Nem volt-e valóban »bálványimádás« ezzel a művel szemben mindenféle prioritáskövetelés? Isaac Newtonnak volt igaza, még akkor is, ha az inverz négyzetes törvény és az általános gravitáció ötlete a Robert Hooke állandóan matató agyában született is meg először. (...) Newton szeme előtt más, nagyobb, méltóságteljesebb ellenfél lebegett. Olyan, aki törvényt adott annak a világnak, amiben Newton felnőtt, s akinek nagyobb a hatása Newton fejlődésére, mint historiográfusai s talán ő maga is gondolták. (...) Akit ő a matematikában szinte még a gyerekkorában túlszárnyalt, akinek az optikáját egy évtized kemény küzdelmei árán egy mérhetetlenül [sőt éppen mérhetőbben] »színesebbel« váltotta fel, s akinek a »világát« egy fél évtized hatalmas munkájával, Hooke, Halley, Flamsteed, Huygens, az 1860-as üstökös és az Isten segítségével, egy pontosabb világgal váltotta fel.

Nem Hooke volt a Principia-vitában Newton igazi ellenfele, hanem Descartes."

Ám épp ezért, s meg persze saját magáért is, újra meg újra Descartes maradt a főszereplőnk. Egyre lassult az előrehaladás, a XVII. század első fele is rendkívül gazdagnak és szerteágazónak bizonyult. A könyvvé formálódástól pedig egyre távolodtunk, bár úgy gondoltuk, a rádióadások megszűnte után sem hagyjuk abba az esszék készítését. Laci azt javasolta, ne törődjünk a Rádióval, dolgozzunk tovább a bevált módszerrel, és a végtermék legyen műsorok helyett egy-egy füzet, van ilyen kiadvány a világban. Ma inkább internetes közreadásra gondolnánk.

Azonban Laci megbetegedett, váratlanul és gyógyíthatatlanul, s 2009 karácsonyán elment. Akkor úgy döntöttem, végleg lezárult a közös munkánk, nélküle nem írok könyvet.

Aztán a Typotex Kiadó vezetője, Votisky Zsuzsa azt javasolta, állítsak össze egy rövid gyűjteményt A véges végtelen szívemhez közelálló adásaiból. Gondolkoztam az ajánlatán, a deklaráltan szubjektív feldolgozás elvállalható, és beszámolhatok, milyen volt Lacival dolgozni. Ezt érte kötelességem megtenni, de tulajdonképpen magamért is. Csakhogy nagyon sok adás van, amit nagyon jónak tartok.- Végül mi döntötte el a Csillagórák témaköreit?- Vegyük sorra: Az első fejezet, Az írásgondolkodás születésétől a kultúra evolúciójáig az ő megtalált, igazi világát idézi meg. A könyv, a könyvnyomtatás kezdetei. Szöveg és olvasat egymásra hatása. A könyvek tanítóink és barátaink. Laci könyvtárosnak mondta magát, amikor a foglalkozásáról kérdezték. A Rádió egy könyvnapra kért egy 45 perces összeállítást, ez a több adásból montírozott nagyesszé lett a fejezet alapja.

Olvasmányosságra törekedtem, így természetes, hogy belevettem a kedvencemet, a Nibelung-éneket, a németek nemzeti nyelven írott, középkori hősi eposzát [Vasból való vad harci dal]. Négy adásunk témája volt.-Már korábban megfigyeltem, a Nibelung-ének a szíved csücske. Miért?

91