Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 2. szám - Kabdebó Lóránt: "Kitalálja az életet" : Szabó Magda emlékezése (Bécs, 2000. október 24. és 27. között)
KL: És nem lett háború. SZM: Persze. De utána már nem lehetett kimenni. KL: Ezzel zárultak a bécsi nyarak. De közben egyszer fogtad magad, és hirtelen kiutaztál. SZM: Az csak egy márciusi kirándulás volt, március 15-ét akartam itt tölteni. De március 12-én közbejött az Anschluss. Amikor megérkeztem, úgy megpofozott az igazgatónő, hogy feldagadt az arcom. O jobban tudta a történelmi eseményeket, mint én. KL: És ez a véletlen, hogy idevetődtél, éppen amikor Hitler bevonult, hogyan jött össze? SZM: Maréze régen nem írt. Kimondhatatlanul vágytam, hogy meglátogassam őket. Nem tudhattam, hogy közben le volt tartóztatva. KL: Még az osztrák érában? SZM: Igen. Házkutatás volt náluk és a vádemelés megtörtént. Úgyhogy nem jó helyre jöttem én akkor. Amikor megkapta a táviratomat, hogy érkezem, már nem tudta megakadályozni az utamat. Elibém jöttek, majd kergettek rögtön haza. Honnan tudhattam volna, hogy a barátaimmal valami baj van? Hogy ő osztrák akar maradni, nem akar német lenni. Meg volt elégedve azzal, hogy Ausztria Ausztria. Az épület egy része szálloda volt, és hát persze neki rengeteg vendége volt, olyan vendége is, aki követségi alkalmazott. Megérkeztem, és elég zavaros volt a szobák egy része, mert házkutatás után voltunk. KL: Ott még azért lakhattál, amíg itt voltál? SZM: Addig, amíg fel nem raktak a vonatra és haza nem kergettek. KL: Akkor te láthattad a bevonuló Hitlert? SZM: Igen, '38-ban. KL: Milyen volt? SZM: Fehér. De nagyon féltem. KL: És apád mit szólt? SZM: Azt, hogy így jó. KL: Mert akkor már hazaértél. SZM: Nem azért, hanem apám szerint erre mind szükségem volt. Tudta, most már ezentúl mindig oda akarok menni. Mondta is apám, ez nagyon természetes, mikor menjek, hetvenéves koromban? Majd ő beszél a minisztériumi ismerőseivel, hogy kimehessek. Nem mehetett könnyen, apámnak komoly kapcsolatokat kellett igénybe vennie. De hát mondtam, mikor a háború majdnem kitört, akkor is a magyar nagykövetségről telefonálnak, hogy most már tessék hazamenni, mert mire észreveszem, internálnak. KL: Igen, mert az akkor már Ostmark, Németország része, az már nem játék. SZM: Igen. KL: Az Orient expresszel végleg elhagyod a háború előtti bécsi nyaraidat. De most még az első éved zárul. Az IBUSZ-utazás. SZM: Amelyik azzal telt, hogy egy nagyon szigorúan összeállított programon vettem részt, aki nem jött el, az saját magának tehetett szemrehányást, én az összes programra elmentem. Bécsi nyarak 1936-1938 KL: És a következő esztendőben ugyanígy befizettél? SZM: Nem volt nekem pénzem, csak akkor az egyszer. Kiderült, hogy az igazgatónő észrevette, hogy állandóan ott vagyok az órákon, azonkívül nem hiányzóm soha egyetlenegy hivatalos tennivalóról sem. Egyszer megkérdezte tőlem, tudja, hogy én most egyetemre fogok járni, de nyáron csak szabad leszek, és szemmel láthatólag szeretek kint lenni, élvezem ezt a létformát, már az sem baj, hogy valakivel egy szobában lakom, ameny59
