Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 2. szám - Kabdebó Lóránt: "Kitalálja az életet" : Szabó Magda emlékezése (Bécs, 2000. október 24. és 27. között)
KL: Miben különbözött az érettségizett leány a dékáni kézfogásra érkezőtől? SZM: Nagyon sok élmény gyűlt fel mögöttem. Zavartan érkeztem haza. Sok mindenen elgondolkoztam. KL: Azt hiszem, az egész Újhold társaságból te vagy az egyetlen, akinek meglett - hála bécsi útjaidnak - a nemzetközi összehasonlítási alapja. Mert a többiek hiába éltek Pesten, a fővárosban, ez nekik nem adatott meg. SZM: Nem. Ami Balázséknál Pesten a természetes érdeklődésből eredt, az nekem Bécs hatása volt. Először is rájöttem arra, hogy tulajdonképpen nem tudok semmit a világról. Csodálkoztam például utóbb azon, hogy apám elengedett nyugodtan, és senkinek nem volt kifogása, holott előző esztendőben gyilkolják meg a kis Dollfusst, és itt már percek múlva látnivaló, hogy megindul a hitleri apparátus. De én ezt nem tudom, számomra ez mind itt derül ki. Itt már mindenki tisztában van vele, hogy a világ mozog, de nekem olyan határig lekötötte az érettségire való készülés a figyelmemet. Meg a saját mániáim, tehát a versírás, a novellaírás, meg a játékok a lánytestvéremmel, akit apámék neveltek. Nem igazán lánytestvérem, csak nálunk nőtt fel, az Agancsos. Úgyhogy én körülbelül a színházi életnek a világát ismertem, meg a filmeket, meg a színdarabokat, és semmi más nem érdekelt. Magyarország politikája? Az biztosan nagyon jó. KL: Szüleid csak tudták. SZM: Biztos tudták, de erről nem beszéltek. KL: Őket nem zavarta? SZM: Először is egy teljesen külön világban, külön szobában éltem. KL: De hogy kiengedtek? SZM: Ők szemmel láthatólag akarták, hogy kimenjek. Mondom, apám azt mondta, nem akarom, hogy úgy nőjj fel, hogy Debrecen mindig a világ közepe maradjon neked. Tudnod kell, a világ óriási nagy. Csak az isten tudja, hogy milyen sorsot szán neked, amilyen fura leány vagy. Ki tudja, mi lesz a sorsod alakulása, nem lehet, hogy nem ismersz tulajdonképpen semmit. Látnod kell a világot, mert a világ gyönyörű. Azonkívül benne élsz egy református majoritású környezetben, látnod kell a katolikus világot is, a világ nagy része katolikus. Ezt is meg kell ismerned. Egyáltalán, látni kell a világot. És nem csak tanulni, hogy volt egyszer egy Monarchia, nézd meg, milyen volt, nézd meg, ami még maradt belőle. De ezek akkor mind elmentek a fülem mellett, csak később helyezkednek el tudatomban. Kezdetben csak arra volt gondom, hogy a nyelvet megtanuljam, mert az nagyon hasznos lesz, amikor Willamowitz-Moellendorfot fogom olvasni. KL: Mert az kellett a klasszika-filológiához. SZM: Persze, világos. KL: És később sem beszéltetek édesapáddal, hogy mit jelentettek a tapasztalataid? SZM: Csak rám kellett nézni, mikor megjöttem. Egy más ember érkezett haza. Nagyon sok mindenen mentem keresztül, nem is kellemes dolgokon. Eleinte lépten-nyomon a nyelvtudásom korlátaiba ütköztem, míg meg nem tanultam jól a nyelvet. Az első évben ez még nem sikerült igazán, azért akarok visszamenni a másodikra. Ezért kerül arra sor, hogy a bécsi utakból rendszer lesz. Májusban mindig elmegyek, és októberben jövök haza. KL: Tehát mindig csak a nyári szünidőben éltél itt. SZM: Májustól októberig. Egyetlenegy kivétel lesz, amikor nem maradok októberig, mert apám telefonáltatott a követségi barátaival, hogy küldjenek haza, mert kitör a háború. 1938. augusztus 30-án. KL: És akkor indulsz haza? SZM: Ugyanazon az Orient expresszen, amin Szobotka jön, anélkül, hogy ismernénk egymást. Szobotka jön Londonból, én Bécsből, egy expresszvonaton utazunk, én az egyik helyen, ő egy másikon. Senki nem tudja, hogyan alakul a jövő. 58
