Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 2. szám - Kabdebó Lóránt: "Kitalálja az életet" : Szabó Magda emlékezése (Bécs, 2000. október 24. és 27. között)
KL: A Schubert park az, ahová - ahogy az autóval jöttünk a Währinger strassén - most nem tudtunk bemenni? SZM: Ami le van zárva, igen. De akkor az még nem volt ennyire kialakítva. Mindig vittek valahova. Semmeringi kirándulástól nagy gyalogtúrákon át a Wienerwald megismerésén keresztül a három hónap alatt mindent megszerveztek. Kirándulások, múzeum- látogatás, minden volt. Amit egy turistának megmutathatnak, oda elvittek. Templomokat, a katakombát a Szent István-dóm alatt. Olyan nem volt, hogy unatkoztam volna. KL: És mondod, hogy már ekkortól ismered az Aeneas-szobrot a schönbrunni parkból. SZM: Kivittek oda is kirándulni. De akkor nem fogtam én ezt fel. Csak valahogy nem tetszett, abszolút. Aztán amikor elvittek megmutatni a Rákóczi tartózkodási helyét, Rákóczi Júliának a házát a Himmelpfortgassén1, és a közelben, ugyanennek az utcának az elején megtalálom Jenő hercegnek a téli palotájánál megint Aeneas ábrázolását, a szokott kellékekkel, akkor már egy kicsit elgondolkoztam. KL: Ott is van egy Aeneas-szobor? SZM: Megnézzük azt is, az közel van, mert ahogy a Dómtól indulsz a Kärtneren, akkor mindjárt ott van az első utca. Úgyhogy azt is látnod kell. Ez már A pillanat, csak még nem tudom. Ezért írtam a bevezetésben hogy hatvan esztendeig fogok dolgozni rajta, amíg el tudom mondani az üzenetemet. KL: „... Creusát keresem Ilionból, Ostrom lángjai közt meghalt, így írta le Maró, nem hiszem el ma se, mit nem hittem gyermeki fejjel, és keresem Creusát hat hosszú évtized óta." - írtad az Invocatióban. Szabadidőd azért maradt? SZM: Persze. Vasárnap nem volt oktatás. Először is elmentem református templomot keresni. Ott van a Dorothiengassén. A Grabennek egyik lezáró utcája ez. Két templom egymás mellett, az egyik református, a másik evangélikus. Az evangélikus sokkal többször volt nyitva, mint a református. Csodálkoztam is ezen, mert nagyon előkelő helyen vannak. Ezenkívül nem adódott lehetőségem, hogy kiránduljak, vagy mást csináljak, mint amit előírt a közös rend. Együtt jártunk kirándulni, már aki eljött. Még ide tartozik, hogy apámnak itt élt Bécsben családostól egy legénykori barátja, és ha egyáltalán valahova mentem, akkor hozzájuk. Gyerekük nem volt, apám korabeli volt a házaspár, és borzasztóan - megint egyfajta nevelődés volt - előkelő emberek. Nagy házat vittek, és amit még nem tudtam, amire majd a későbbi életemben került sor, a nagyköveti fogadásokon, ott tanultam meg ennek a házaspárnak az estélyein. KL: Hozzájuk kijöhettél? SZM: Megfelelő ellenőrzéssel. Hogyha értem jött a kocsi, és ha hazahozott. KL: Ez autót jelent akkor már? SZM: Autót, persze. Nem szerettem odamenni egy percig sem, de nagyon sokat tanultam a környezetükben. KL: És hogyan érkeztél haza Magyarországra? SZM: Ugyanazzal a társasággal, akikkel kimentünk. Megint összegyűltünk, mindenki megvolt. Vonattal jöttünk, én Pesten átszálltam. Egyenest a dékáni kézfogásra érkeztem meg Debrecenbe. * II. 1 A mai Erdődy-Fürstenberg-palota (Himmelpfortgasse 13.) 1724-ben épült. A palota elődje 1625-től a Rákócziak, 1677-től az Erdődyek, majd Aspremont tábornok, Rákóczi Júlia férje, 1714-től újra az Erdődyek tulajdona volt. 1825-ben került a Fürstenberg-hercegek tulajdonába. II. Rákóczi Ferenc ifjúságában évekig lakott a régebbi palotában, ezt emléktábla rögzíti: „Ennek az épületnek a helyén állt a XVII. század végén az Aspremont-palota. Itt szállt meg gyakori bécsi tartózkodásai idején az 1690-es években II. Rákóczi Ferenc, az 1703-1711. évi magyar szabadságharc vezére." 57
