Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 2. szám - Kabdebó Lóránt: "Kitalálja az életet" : Szabó Magda emlékezése (Bécs, 2000. október 24. és 27. között)
s duzzasztják felszínét az egyetlen folyónak. Most még a kő szavát lesi, s mint boldog állatok, villantja testét meztelen, de már növekszik. Kerekítsd egésznek, Emberiség, hogy felnőttként utad Vigyázza, mint az éber értelem. És megrendültén olvastam újra az én folyóiratomnak ajándékozott fejezetét az el nem készült könyvnek. Nem szőhettem bele a jeleneteket a beszélgetésbe. Mert „ütné" a kétféle hangoltság az olvashatóságot. De hadd idézzem ide a sorokat, amelyekben a háború után szembesül múltjával a Türkenschanzpark miliőjében az író. Az összetartozás és a különállás csodálatos kettősét érezteti meg. Együtt reszketnek az eljövendő miatt, ami a szövegben már mint múltbeli pusztulás van jelen. Közben a bécsiek a maguk magánmitológiája szerint emlékeznek egy meghatározó halottjukra. Regénybeli nevén Ziglindre. Ebből a misztériumból a fiatal magyar lány ki van zárva. Akkor. Hogyan fejezi be a részletet az író? „Csak én feleltem, úgy mondtam az in aeternumot, mintha seb volna a számban, és nem értettem semmit abból, ami körülvett. Semmit. Azt legkevésbé, hogy a Spinnerin nemcsak az én, a mi, de egész Európa sorsát fonja már." De a visszatekintés jelenében, a közös közép-európai pusztultság jajkiáltása idején immár egyesülhetnek. A közös fájdalom elkiáltása tör fel a pár sorban. „Ha akkor Isten megmutatja jövendőjét, legkevésbé azt a szeletet fogadom el belőle, ami személyesen rám vonatkozott volna, hogy valamikor, évtizedekkel később állok a házzal szemközti oldalon, előttem az újjáépített épület, a Türkenschanz felől árad a tavaszi illat, és én ordítok, ordítok, hogy a vadonatúj személyzet összefut, nyugtatnak, és vízzel kínálnak és a percnek térfogata és állaga van, a perc alászúr a körmömnek és bele a szívembe, úgy érzem, mindent elvesztettem, hogy valami olyan történt, ami nemcsak történelmi tekintetben, de mindenképpen jóvátehetetlen és csak ordítok és sírok és ordítok és sírok és zeng az újjáépített folyosón a hangom: Ziglind, Ziglindl" Mint mikor Creusa-Aeneas magánemberként visszatért Trója romjaihoz, és nézi-hall- gatja az utódok elbeszéléseit. Az ő veszteségét, az ő fájdalmát azok már nem érthetik. A pillanatban ezt elmondhatta a maga ironikus távolságtartásával. A Für Elise-ben tartózkodott ettől. Inkább nem írta meg. Bár a maga módján eljajongta A nő, aki hisz című részletben, és még a kulcsot is megadta hozzá bécsi beszélgetéseink során. Kulcsot? Legfeljebb egy változatot. Hiszem, ha akarom. Az első bécsi nyár KL: Szabó Magda 1935-ben Debrecenben érettségizett. A kálvinista vidéki városból a nyári szünetben egyenesen a katolikus Bécsbe utazott. Szétnézni, ismerkedni a nagyvilággal. Valamilyen iskolai díjat kaptál, ha jól tudom, ez segített hozzá az úthoz? SZM: Nem egy díjat, hanem minden megnyerhetőt, amit lehetett, megnyertem, ahány feladatot kitűzött az önképzőkör. Ilyeneket, hogy vidám vers, szomorú vers, műfordítás, vidám novella, komoly novella, történelmi novella, legjobb magyar érettségi megoldás. Mind megnyertem. Akkora összeg gyűlt össze ebből, hogy amikor hazavittem, családi 54
