Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 12. szám - Mózes Huba: Mikor csöppen a tus? : Láng Gusztáv és Urbán László Dsida-kötetének margójára

sírásra fakadnak, ránéznem alig kell s a tűz is felszökken. - Hogy h át r afo r d u l ok: az Úr áll mögöttem.

Az Éjjel a Maros partján című vers harmadik szakaszába a hiányával retorikai szerkezetet megbontó harmadik sort kellett visszaiktatnunk:

Sötét falu, felejts, aludj, virrasztók én, te csak aludj!

Virraszt a víz, aludj, aludj.

A harmadik, a Nyári kaland című versnek az előbbiekhez képest több részletében is észlelhető szövegromlás. Elsőként itt is az új gyűjteményből idézek:

Csillogott aranyfiist-hajad.

Beletűztem egy kis gályát s lefeküdtem, hol keserű illatba vont lágy mesefű.

Valami ringató tavon hevertem, nagy szirom-hadon, nem tudtam már, de réveteg voltam és édesen beteg.

I--------]

...Hajadban egyre nőtt a galy, s a galy közt csillogott a haj, nőtt, nőtt, nőtt lomb a Léthe-part lejtőjén, lassan betakart s néztem lehúnyt pillámon át a zöldarany hajtású fát, míg homlokom kigyöngyözött, könnyel, mint nyirkos várfalak az elítélt rabot - Sötét lett és nem láttalak.

S idézem párhuzamosan a Buzdítás könnyűségre című kötetből a versnek az eredeti kézirat fénymásolata nyomán javított szövegét:

Csillogott aranyfüst-hajad.

Beletűztem egy kis gályát s lefeküdtem, hol keserű illatba vont lágy mesefű.

Valami ringató tavon hevertem, vagy szirom-hadon, nem tudom már, de réveteg

107