Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 12. szám - Mózes Huba: Mikor csöppen a tus? : Láng Gusztáv és Urbán László Dsida-kötetének margójára
kötetek anyaga állhatna: Leselkedő magány, [Útban a rendeltetés felé], Nagy csütörtök, [Buzdítás könnyűségre], Angyalok citeráján. Igazat kell adnom az Utószó szerzőjének: a jövőben újabb Dsida-versek felbukkanására is számíthatunk. A majdani gyűjtemény tehát a mostani impozáns kiadványnál gazdagabb lehet. Gazdagíthatja például a Bábel (1923), a Mária (1926), az Orkán és a [Megváltó igékben... ] (1928) című, illetve kezdetű költemény. Ezek a jelen sorok írójának közlésében a többi közt a kolozsvári Helikon 2010. szeptember 10-i számában is olvashatók, az új gyűjteményből azonban valamilyen okból kimaradtak. A korábbi kötetekből való átvétel a Láng Gusztáv és Urbán László szerkesztette gyűjteményben bevallottan az első közlők munkájának elismerését, egyidejűleg pedig a tévedéseikért nem vállalható felelősség elhárítását is szolgálja. A szerkesztők, persze, a felismert tévedéseket javítani igyekeztek. Alábbi megjegyzéseimmel eme igyekezetüket kívánom támogatni. A Csiszár Alajos szerkesztette Légy már legenda című kötet olvasása közben szerzett tapasztalataim arra ösztönöztek, hogy elöljáróban a mostani gyűjtemény betűrendes mutatóját nézzem át. Kiderült, hogy a mutató a Mamuska nevenapján című költeményre kétszer is utal. Az végül már meg sem lepett, hogy a megismételt szövegre nem a mutató szerinti 393., hanem a 394. lapon bukkantam. Az egyes kötetekből történő átvétel következetességét szúrópróbaszerűen a Kábán Annamáriával közösen szerkesztett Égi mezőkön című gyűjtemény anyagán ellenőriztem. Nem volt nehéz kiderítenem, hogy a Költemények a hagyatékból című rész tizenhét verse közül a Garabonciás és a Gyermekésszel című nem a várható helyen, az utóbbi pedig ráadásul kifogásolható változatban szerepel. A Gyermekésszel című vers utolsó szakaszát előbb az új gyűjteményből, majd az Égi mezőkön című kötetből idézem: ...Olyan édesen fogok szenderegni: megárnyékoznak a kert összes fái, s ha pajtásaim jönnek, utánam kutatnak,- nem fognak megtalálni. A feltételezhető (vagy tényleges) szövegromlást (itt és a továbbiakban) az eltérő szedé- sű szövegrészietekből ítélhetjük meg: ... Olyan édesen fogok szenderegni: Megárnyékoznak a kert öles fái, s ha pajtásaim jönnek é s utánam kutatnak,- nem fognak megtalálni. Néhány költemény szövegromlásának kiigazítására már a Kábán Annamáriával közösen szerkesztett Buzdítás könnyűségre című gyűjtemény lapjain vállalkoztunk, javításainkat azonban az új gyűjtemény nem vette figyelembe. Példaként három verset idézek. Kettőnek egy-egy sora hullott ki a különféle közlésekből. Az Egyszerű vers a kegyelemről címűnek az utolsó előtti sorát kellett helyreállítanunk: ... S egyszer csak maguktól gyűlnek az emberek, együgyű szavamtól 106
