Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 12. szám - Mózes Huba: Mikor csöppen a tus? : Láng Gusztáv és Urbán László Dsida-kötetének margójára
Mózes Huba Mikor csöppen a tus? Láng Gusztáv és Urbán László Dsida-kötetének margójára Dsida Jenő életében megjelent két verseskönyve száztizenöt, halála évében közreadott posztumusz kötete negyvenöt, a három gyűjtemény összesen százhatvan eredeti költeményt tartalmaz. A világhálón fellelt adatok szerint 2009. július 3-án Láng Gusztáv és Urbán László a budai Várban bemutatta Dsida verseinek CD-ROM-ját. 2010. január 28-án a lemez szövegét a Magyar Elektronikus Könyvtár olvasói számára is hozzáférhetővé tették, 2011. augusztus 1-jén pedig megjelentették Dsida Jenő Összegyűjtött verseinek a kötetét a szombathelyi Savaria University Press kiadásában, 793 lap terjedelemben. Az Utószó szerint a kötetben ötszázhúsz ismert és ötszázötvenöt ismeretlen, összesen ezerhetvenöt költemény olvasható. Az 1938-tól eltelt, nem egészen háromnegyed évszázad alatt a kötetbe gyűjtött Dsida- versek száma több mint kilencszázzal gyarapodott. Az új, minden eddiginél gazdagabb Dsida-versgyűjtemény a gyarapodás történetét is adatolja. Az első három Dsida-kötet anyagát követően a szerkesztők Posztumusz kötetekben megjelent versek címmel ama költeményeket közük, amelyek Szemlér Ferenc Versek (1966), Szakolczay Lajos Összegyűjtött versek és műfordítások (1983), Csiszár Alajos, Pomogáts Béla és Rónay László Út a Kálváriára (1985), Csiszér Alajos Légy már legenda (1997), valamint Kábán Annamária és e sorok írója Égi mezőkön (2001) című gyűjtelékes kötetében pótlólag napvilágot láttak. Az új gyűjtemény adalék jellegű gazdagításának példáját leginkább a Légy már legenda című kötet ciklusai szolgáltathatták: Jövendő havak himnusza, Rettenetes virágének, Álnév alatt közölt versek, Pünkösdi várakozás, Bölcsődal visszhangja. A „hozzáadással" építkező jelleget a gyűjteményben folytatólag az időszaki kiadványok, majd az összefűzött nagygépirat és a PIM-füzetek, végül a külön gépiratok lapjain fennmaradt költemények közlése erősíti. Olybá tűnik így, mintha a bővítésnek újból és újból neki kellene feszülni, tekintet nélkül arra, hogy a költő pályaképe ennek következtében, sajnos, egyre kuszábbá válik. A majdani egységesebb szerkesztés érdekében egyetlen részjavaslattal élnék, pontosabban arra a két virtuális Dsida-kötetre utalnék, amelyet Kábán Annamáriával közösen 2009-ben, illetve 2010-ben jelentettünk meg. A Buzdítás könnyűségre az 1932 és 1938 közötti, az Útban a rendeltetés felé az 1928 és 1931 közötti, nyomtatásban az időszaki kiadványok hasábjain megjelent, de a Dsida szerkesztette kötetekből kimaradt költeményeket öleli egybe. A két (kéziratban azóta néhány további verssel kiegészített és javított) kiadványban megtestesülő javaslatunk szerint az esedékes újabb gyűjtemény élén a következő Dsida105
