Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 12. szám - Károlyi Júlia: Amikor a képzőművészet építészetté válik : Beszélgetés Kilian Leonard Daxszal

(például 1993-ban, a Műcsarnok kiadásában megjelent The Swing of Genesis című kiadványban).- Ön is festőművészből lett építésszé Behrenshez és Michelangelóhoz hasonlóan. Ezek szerint vannak olyan korszakok, amikor a képzőművészet ad impulzusokat az építészetnek. Az ön térkompozíciói is ilyen vállalkozásnak tekinthetők?- Az absztrakt festészet imaginárius tereit valódi, az emberek számára használható és élhető, átélhető térré akartam tenni. A térkompozíció az absztrakt geometrikus festészet belső téri világának reális anyagokkal való, háromdimenziós, építészeti nagyságrendű interpretációja. Lehetővé teszi számunkra, hogy a realitásban is belépjünk az absztrakt művészet téri világába. Kazimir Malevics óta a vizuális kultúra teljesen újszerű úton jár. Ez az új térvilág Malevics idejében még nem alakult ki teljességében, csak kezdetét vette, további elemeit még ki kell dolgozni. A térkompozíció állhat önállóan, vagy pedig képezheti az épület formai kialakításának szellemi kiindulópontját. Az általam kifejlesztett, térben kibontakozó új képzőművészeti műfajt képviselő munkákat kiállításokon, múzeumokban mutattam be. Az elsőket a hamburgi Heawlett Packard székház aulájában és a hamburgi tőzsde kiállítási termében. A francia konzulátustól a francia forradalom 200. évfordulója alkalmából kaptam megrendelést a hamburgi városháza előtt a főteret átívelő térkompozíció megalkotására.

Magyarországon 1993-ban, az Ernst Múzeumban, retrospektív kiállításom alkalmával építettem fel egy egész termet betöltő, a közönség számára bejárható alkotást. New Yorkban 1994-ben John Weber galeristával kerültem kapcsolatba, akit térkompozícióim és a természet és technológia integrációjával foglalkozó munkáim érdekeltek. Weber meghívott, hogy nyissak a Hudson-parti városban egy műtermet. Meggyőződése volt, hogy New York-ban ilyen új koncepciókra van szükség, és ezeket világszerte ismertté kell tenni.

Ilyen módon a festmények számomra a dizájn és az építészet kiindulópontját képezik, mert mindennek a forrása a rajzban megfogalmazott művészi esemény. Képeimben olyan általam archetipikusnak nevezett alapformákat használok, amelyek a bennünket körülvevő világban vagy a természetben találhatók. Ezek a formák a „figurák". A kép a figurák egymáshoz való viszonyából - távolság, nagyság - alakul ki. Ennek az eljárásnak az eredményét nem kompozíciónak, hanem konstellációnak nevezem. Kiállításaimon látható minden munkámban ez a módszer érvényesül. A kiállított tárgyak és a térkompozíció egymással belső összefüggésben állnak. Egyes munkáimban digitálisan irányított elemeket mozgásba is hozok. A képek, reliefek, szobrok így mobilok, és az idő dimenziója is alkotóelemükké válik.

101