Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 12. szám - Károlyi Júlia: Amikor a képzőművészet építészetté válik : Beszélgetés Kilian Leonard Daxszal
- Munkáiban a Bauhaus mellett a Tordos-Vinca kultúrával foglalkozik. Hogyan függ össze ez a két témakör egymással?- Nézeteim szerint már kétszer is indult ki olyan építészeti forradalom a Kárpátmedencéből, amely az egész világot meghódította. Az első a Tordos-Vinca-kultúra hatáskörében, a Kárpát-medencében kifejlesztett úgynevezett hosszú házak építészete volt, amely korában, 8000 évvel ezelőtt a világ legkorszerűbb high-tech technológiájának volt tekinthető. Tőlünk kiindulva eljutott Spanyolországig, Angliáig, Skandináviáig és Szibériáig. Ez az építészet alapjaiban a fagerenda-szerkezet- re applikált ágfonatból készült, agyagtapasztással, vagy tisztán fából építve. E technológia a Kárpát-medencében megőrződött a huszadik századig, még napjainkban is lehet ilyen épületeket találni Magyarországon. Valójában a tornácos házak elődjeinek tekinthetők, amelyekből, véleményem szerint, a modern Kárpát-medencei építészetnek kellett volna kialakulnia. De sajnos nem így történt, mert a háború után Magyarország negyven évig jurtásítva lett egy 10 000 km távolságból idehozott távol-keleti elmélet alapján. A városokat pedig panelesítették egy degenerált vulgár-geometrikus építészet elvei szerint. Ez volt a legnagyobb támadás a történelemben egy nép európai tudata ellen, az építészet eszközeivel. A rendszerváltás után a jurtaházat tornyosították, a 8000 évre visszatekintő tornácos házat és tanyai zárt udvaros építészetet pedig kidobták a szemétre, miközben ez a Kárpátmedencei kultúrának egyik legfontosabb eleme volt. Hogy ilyen kultúra létezik, azt egy nagyon megragadó élményként is átéltem New Yorkban, ahol a földalattiban zenészek játszanak a többé-kevésbé érdeklődő közönség előtt. A metróállomáson egy 35 év körüli fiatalember bécsi sramlizenét játszott hegedűvel, amit én még gyerekkoromban budapesti éttermekből ismertem. A világ minden tájáról összejött közönség annyira el volt érzékenyülve, hogy többen is sírtak. Az afrikaiak, kínaiak, indiaiak, európaiak, japánok mind átszellemült arccal hallgatták a zenét, és lelkesen fizettek. Ekkor vált számomra világossá, hogy mennyire kedvelt a mi világunk, s hogy ennek a kultúrának én is örököse vagyok. Akkor határoztam el, hogy több figyelmet fordítok erre, mint eddig tettem.- A Bauhaus-művészek közül voltak, akik a művészetet a tudomány irányába próbálták terelni, de ha az írásait olvasom, nem látok sok közöset a Bauhaus-szerzőkkel.- Nem vagyok a művészetben a tudományoskodás híve. Három oltárképet kellett festenem 1974-ben Kőteleken, és emiatt vallástörténettel foglalkoztam. Az apostolok életét kellett megismernem, ám én itt nem álltam meg, továbbmentem visszafelé a történelemben Homéroszig, az Iliászig, Pállasz Athénéig. Hihetetlenül korszerűnek találtam ezt a vallási irodalmat. Mert Homérosz írásai nem mások, mint a demokratikus Európa kultúráját megalapozó görög és római kultúra Szentírásai. Az Iliász arról szól, hogy az a hatalom, amely a tehetséget nem becsüli, eltiporja, meg fog bukni. Szól arról is, hogy az istenek háborúját Paliasz Athéné nyerte meg, aki a tudomány, a művészet istennője, és mint ilyen, az én főnököm. A tudomány s a vallás itt szétválnak, és mindegyiknek megvan a maga külön területe az emberi gondolkodás világában. Amit a tudomány és a vallás nem tud fogni, az a művészet területe. A művészet a társadalomnak önálló, kritikus szemlélője, alkotóeleme, amelynek sem a tudomány, sem a vallás hatása alá nem szabad kerülnie. Csak így tud a művészet a demokratikus társadalom önálló társadalmi szereplőjeként fellépni és függetlenségét megőrizni azokkal az erőkkel szemben, amelyek a művészet adta lehetőségekkel vissza akarnak élni. így én „athénista" lettem. A művészetet egy önálló gondolkodási iránynak tekintem, és ezért kísérleteztem speciális művészi írásos nyelv kialakításával 100
