Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 12. szám - Tandori Dezső: Továbbra is az Egzisztancialitásról : (Ld. Egy úr)

A mocsár van. Melyet idealizálunk. A hirtelenség van: egy baleset... megúszott balesetek, melyekkel egyetlen balesetet sem úszol meg, mely jön még. Mondjuk, egy nagyon, végzeteset.

Összevissza fájok. Hiába vizsgáltatom ki magam. Végtagok négyféle fájása. Hét helyen váratlanul beütő dolgok. Igéri-e, hogy végig fel fogok tudni tápászkodni?

Ah, tápa! Arányítás, nem irányítás.

De mikortól nem? S az, hm? Csak - csak! - egy idegbecsípődés, vagy egy agyvérzés, egyéb? Ütő szél? Fuvalom?

Ld. feleségem mamája. Feküdt.

Egy rárepülő szúnyogot nem tudok elhessenteni. Nem szabad írnom erről. Meg van ígérve. Mi köze ennek a lényeghez? De... De mi lesz? Mi az, hogy nem érintkezni? Igencsak érintkezni. Ha mellékes-részletkérdésekkel nem foglalkozom, attól még... Ld. Dsida. Jön az a bizonyos valami, s aki él, nem rejtőzhet el, elárulja a szeme, a szívdobbanása, hiába guggol békák közé. Jön egyszerre csak, hogy nincs... Hát kutyánk?

Tápi. Egyelőre ennek van a továbbja. Netovábbja? Tovább, tovább. Nem igazságkereső voltam, realitáskereső mindig. Egyre kevésbé. Mit keressek. N.N.A: nincs mit keresni. Trisztán. Kísérővel, a halállal. A h...

* * *

Ez az írósdi. VOLT. És... Ennyi. És...

És ez is itt: annyi...

És közben nincs benne semmi.

Nincs benne minden.

Nincs benne annyi minden.

A semmi az annyi.

A nincs minden az ennyi.

Ah...

Nem is lesz benne, így nekem ez en-nyi.

En-nyészet.

Ten-nyészet.

Jelentészet. Költészet?

Irósdi.

Ily beszélgetés megaláztatás?

A gyengülés, a gyatraság.

Pedig: tenni, mindig tenni.

És tudni: több kevesebb lett volna. ehhez kellett mindig tenni, tenni.

Szomszéd falu, enni, vágyni.

A dolgok külön: félék voltak.

Egy csomó féle.

De ahogy a műtétre a szövettan jött, ami nem egy meccseredmény meg- tippelése... Nem mondom, hogy „ezek után". Sosincs „ezek után". Valamid

24