Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 11. szám - Szabó Gábor: Egy másik tükörszínjáték. Kabdebó Lóránt meséi

Többször előkerül például a 10 000 magyar gyermek című vers mottójának értelmezése, amit egyébként már a Vers és próza.. .-kötet egyik dolgozata, az Egy költői beszédmód filozófiai átalakulása is az érett költői versbeszéd első jellegzetes példájaként említ.

Mindhárom előfordulás a mottó egy újabb kontextusát villantja fel: az 1996-os tanulmány a lázadás és tehetetlenség csapdahelyzetét emeli ki, és József Attila Nagyon fáj című verse felé kapcsolja4, jelen kötetben a Szabó Lőrinc utolsó emlékezése már a Két hexametert is rokon szövegként említi (133), A Te meg a világ poétikai naplója pedig egy Szabó Lőrinc által fordított Remarque- regény intellektuális-szemléleti kontextusában vizsgálja. (116)

Csak még egy példát említve erre a refrénszerűségre, Eliot The Hollow Men című versének fordítása illetőleg a Tücsökzene kötetkompozícióját megelőlegező Hálaadás összevetése szintén ilyen ismétlődő mozzanata a kötetnek (274., 277., 322.), mindkét esetben a létezés személyes kiszolgáltatottságának példázatát nyújtva.

A kötet két nagy fejezetre történő tagolása - Filológiai mesék és Poétikai mesék - lenne hivatott e bőséges mesélőkedv módszertani rendezését elvégezni, láthatóvá tenni a narratíva struktúráját. Nem tudom, a kötetnek ez az önmagával szemben támasztott igénye mennyiben teljesül ezzel, hogy tehát „poétika" és „filológia" tekintetében mennyiben válnak el egymástól élesen a két nagy fejezetbe osztott tanulmányok. A szerző Szabó Lőrinccel kapcsolatos kijelentése ezúttal is mintha a kötet önjellemzéseként lenne olvasható: „A filológiai mesék néha keresztezik a poétikai meséket.” (97.)

A taxonómia e felbomlásának legszembetűnőbb jele például az, hogy a Filológiai mesék fejezetben lesz olvasható A Te meg a világ poétikai naplója című írás, ami ugye már címében is vállaltan poétikai vizsgálódásként jeleníti meg magát. A Poétikai mesékben aztán, ennek a tanulmánynak mintegy tükröződéseként, párdarabjaként jelenik meg A mítikusságnak megtépett foszlányai és a Költő Agya, ami a Te meg a ni/ág-kötet Remarque olvasásának elemzéséhez hasonlóan végzi el a Tücsökzene Kuncz Aladár regényéhez, A fekete kolostorhoz történő visszakapcsolását.

Bár, véleményem szerint, e két dolgozat bármelyike zökkenőmentesen betagolható lenne bármelyik nagy fejezetbe, ez a tükrös szerkesztés mindenképpen a Mesék... fontos kompozíciós elvének tekinthető. A fejezetek szempontokat, helyzeteket, megközelítéseket tükröztetnek, azonos kiindulásból villantanak fel eltérő megoldási lehetőségeket, vagy éppen különböző megközelítések felől jutnak hasonló eredményekhez.

Az előző példához hasonlóan érzem egymással feleselő szövegeknek, többek között, az első fejezetben helyet kapó Szabó Lőrinc Verlaine-fordításai című írást, és a második részben olvasható Szabó Lőrinc - T.S. Eliot párhuzamok című tanulmányt is, hiszen - reduktív összefoglalásban - mindkettő a műfordítói tevékenység mélyén felsejlő mélyebb, szemléleti kötődéseket, és ezek poétikai következményeit elemezve rajzolja ki egyúttal egy költői világkép és egy korszak (Hajnal István kifejezésével élve) kulturális felvevőképességének mintázatát. De szintén egymást idézi a Szabó Lőrinc egy különös verséről filológiai kutakodásából kinövő szövegértelmezői gyakorlat és a Szabó Lőrinc és a test egy hasonló megközelítéssel élő részlete a Szomszéd panziószoba című vers hátteréről (260-263.), és az összevetések sora még folytatható lenne.

De talán ennyiből is látszik, hogy a két nagy fejezet szövegcsoportjai egymással is polemizálnak, e tükör-elvnek köszönhetően belső párbeszédet folytatnak magukkal, a kötet szerkezetét egyfajta tükörszobává alakítva.

A keveredő szólamok, a dialogicitás számtalan irányba szétfutó kezdeményei, a belső polémiák, a szerkezet egymásra rímelő elemei, a refrénszerűen ismétlődő kisebb szövegmodulok együttes építménye így akár az Embertelen című Szabó Lőrinc-vers „tükörszínjáték"-át idézheti meg, a (szerzői) én és (szöveg)világ viszonyának a kritikai térben megvalósuló - és a fülszöveg már idézett sorainak értelmében is elgondolható - újraalkotásaként téve élvezhetővé Kabdebó Lóránt továbbgondolásra sarkalló kötetét.

4 Ib. 58.

132