Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 11. szám - Horváth Ágnes: Képeskönyv - tudományosan : Bónis Ferenc : Élet-pálya. Kodály Zoltán
Horváth Agnes Képeskönyv - tudományosan Bónis Ferenc: Élet-pálya. Kodály Zoltán Mi készteti a Széchenyi-díjas akadémikust, az elismert tudóst háztartási naplók tanulmányozására? Mit lehet kiolvasni megsárgult levelek, képeslapok, családi, baráti feljegyzések soraiból? Hogyan válik egy archívum féltve őrzött dokumentuma izgalmas olvasmánnyá? Hogyan lehet újra érdekessé és búvárkodásra serkentővé tenni egy olyan életművet és életpályát, amiről jószerével mindenki tud valamennyit (sokan kevélységükben azt hiszik sokat!), miközben ezer titok dereng fel 900 kép és 600 oldal súlyos lapjai mögül. A tudós kíváncsisága alig több, mint az egészséges gyermeké: minden mögé be akar látni, minden részletet el akar helyezni a maga világában. S közben egy gazdag élet tapasztalata, a tudományos tisztesség és az emberi felelősség magasztos béklyója vezérli gondolatait: valóban létezik-e összefüggés az élet egy eseménye, s a nyomában készülő mű fogantatása között, kijelenthetünk-e bátran egy-egy megfigyelésből levont következtetést, vagy nézzünk még mélyebben körül a dokumentumok tengerében? Támaszkodhatunk-e az adott forrás hitelességére vagy keressünk még megerősítő tényeket, esetleg ellenvetéseket? Ilyen gondolatok foglalkoztathatják mindazokat, akik Bónis Ferenc új Kodály-kötetét maguk elé teszik, s elmerülnek a tanulmányok és a képek, kéziratok, levelek, rajzok kilóra is súlyos tengerében. Műfajilag sem könnyű hagyományos kategóriákba sorolni a szerző több mint öt évtizedet átfogó Kodály-kutatásainak, zenetörténészi, szerkesztői munkásságának legfrissebb opusát. A bevezető tanulmányok olyan esszék, amelyek mögött egy élet zenei kutatómunkájának tapasztalata, a szerzők, a művek, a korok, és az e korokban élő emberek ismeretének letisztult, mélyen komoly és megbocsátóan ironikus összegzése jelenik meg. Életrajzi elemek, kortörténet, családi anekdoták, visszaemlékezések, fotók alapján rajzolódik ki a fiatal tehetség alakja, annak összes keresgélésével, tétovaságával, de mindent magába szívó kitartásával és céltudatos előrehaladásával. Kodály Zoltán, ahogy még nem láttuk... Olvastuk ezt is, azt is ebben vagy abban a kötetben, a pályatársak írásaiban, újságcikkekben, vagy éppen interjúkötetben, monográfiában, de nem így együtt! Nem ilyen rendszerezettséggel, nem ilyen dramaturgiával. Mert ezekben a sokszor eklektikusán egymásra halmozott szövegekben - éppúgy, mint Kodály műveiben - belső feszültség, egy teljes életre törekvő, hihetetlen perspektívában gondolkodó alkotó életpályájának drámája vezeti a szerzőt. A tömören, világosan, balladai sorsszerűséggel kibontakozó esszék az élményekben gazdag gyermekkor után, az ifjúkori megpróbáltatásokon át a zeneszerzői kiteljesedés, majd a népét, nemzetét a zenében és zene által felemelni szándékozó tudós-nevelő életútját kísérik végig, paradox módon olvasmányosan. A lapokon felbukkan a teljes XX. század összes bajaival és több tucatnyi kiemelkedő alakjával. S itt adhatunk választ a bevezető kérdésre: egy háztartási napló is lehet kordokumentum, főleg, ha olyan valaki vezeti, aki gazdag életének öt évtizedét a kor egyik legnagyobb zeneszerzőjének társaként élte le. Kodály Zoltánná Schlesinger Emma, a legendás első feleség naplója - sok más, a kötetben először nyilvánosságra hozott kép és dokumentum mellett - sajátos vezérfonal, melyet a kötet egyik ihletője és támogatója, a kodályi örökséget méltó módon ápoló második feleség, Kodály Zoltánná Péczely Sarolta bocsátott a szerző rendelkezésére. S mi minden tárul 133
