Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 11. szám - Juhász Attila: Esszékből regény : (Géczi János : Múlik. Egy regény esszéi)

rögzítése igen ritkán kötődik konkrét datáláshoz, adatszerűséghez, ehelyett mindig a történések jelentik az időszemlélés fix pontjait. Életkori aktualitása van az időproblematika hangsúlyos jelentkezésének, az emlékkeresés és -rögzítés motivációjának, melyben humorral enyhítve még a kapuzárási pánik eshetősége is szóba kerül. A másik érzelmi-hangulati véglet az emlékvesztés megtapasztalásából adódik, s időnként melankólia és nosztalgikusság társul hozzá, de a legsajátosabb emocionális összetettség akkor mutatkozik meg, amikor a városokat amúgy mindig „magáévá járó" beszélő egy újabb strassbourgi városbejárás során azért keresi fel ismét a közös emlékeket idéző helyszíneket, hogy egyszersmind felelevenítse és semlegesítse is (mintegy kijárja magából) egykori szerelme iránti érzelmeit, emlékeit. Számomra legalább ilyen érdekes és fontos az a szintén útiélményekhez köthető, személyiségbölcseleti vonatkozású dilemma, amely két esszé egy-egy részletéből kacsint össze ekképpen: „Silabizálom megromló szemmel: az első kínai császár terrakotta seregénél félezer évvel régebbi figurákat találtak Közép-Kínában. Maguk a festett figurák fából készültek, a szobortestek érthető módon elkorhadtak, ezzel szemben megmaradt a szobrot beburkoló agyagréteg. Gipszből ugyan kiönthetőek lennének e formák, de a művelet végzetes lenne az agyagbevonat számára ... Kínai tapasztalataim ... érzékelem, mint formázzák át személyiségemet ... Nem vagyok hajlandó dönteni, mi a fontosabb, mit is kell (ha egyáltalán kell) megőrizni: a hajdani szobrot felidéző öntvényt, avagy a szobor burkát. A fold alatt évezrede strázsáló, erodálódó, pompás lakkozását elvesztett hadsereget vagy a rekonstrukcióját" - „Némelykor a lassan meggörbedő hátam orvosi módú megkopogtatását is hallom, akad-e ott bennem valaki, vagy már nincs, mert elköltözött onnan a lakó."

Az emlékek újraélésében egyébként megkülönböztetett szerep jut a szag- és illatérzetekhez társuló reflexióknak, illetve asszociációknak. Ezek többsége, akár ember, akár állat vagy növény vonatkozásában - a múlás-, elmúlásképzetek megjelenítéséhez is hozzátartozik (sajátos jelenség például a gyógyíthatatlan beteg, mégis hallatlanul nagy vitalitású Gábriel viszolygása a múzeumszagoktól). A rózsaszimbolikát itteni írásaiban is messzemenőkig felhasználó szerző megkülönböztetett figyelemmel van legkedvesebb virágának illatimpressziói iránt, melyek közt megfelelő hígításban a szentség, a mennyek, a paradicsom odorát, vagy az álom és valóság határátjárásának katalizátorszerét, máskor ominózus töménységben a rothadó mocsár szagát, a halál jelenlétét véli azonosíthatónak.

A rózsák élettanának természeti és metaforikus megjelenítése elsősorban a saját univerzum, a kert világához kötődik, amely kezdetben maga is a paradicsom szinonimájaként nyeri el értelmét, jelentését, aztán az időtlen teljesség megélésének inspirativ színhelyéből, a világ még érzé- kelhető-befogadható sávjából a bezárkózás terévé, elnémuló menedékké válik. Míg szerzőnk világjárásai során kezdetben a helyi kertkultúra, a lokális rózsahagyományok iránti figyelem is főszerephez jut, később egyre többször fordul elő, hogy az úton lét kitakarja, háttérbe állítja a kerttörténéseket, mígnem aztán a részben kényszerű világgá menésektől megcsömörlik a mesélő, de már azon veszi észre magát, hogy az otthoni kert sem tudja-akarja többé érdemben megszólítani, s így elveszti addigi szerepét, jelentését, gazdáját pedig függőségéből végképp elengedi.

A nemrég még négy világtájon is otthonosan mozgó ember végképp elveszíteni látszik otthonosságérzetét. Az eddig mindent befogadó, aktív figyelem kontemplativ attitűddé változik. Hogy ez vajon a későbbiekben milyen inspirációs forrássá, miféle írói irányultsággá módosul, különös tekintettel az esszéista Géczi tevékenységére, azt még nem tudhatjuk. Annyi azonban sejthető, hogy rózsamonográfiáinak prognosztizált bővítése és folytatása további kitartó ösztönzőerőt jelent a számára, s az is, hogy az általa nagyra becsült Tandori törekvéseihez hasonlóan tőle is várható a továbbiakban a mindennapi élet folyamatos „szövegesítése".

(Gondolat Kiadó, 2011)

128