Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 11. szám - Kelemen Lajos: A folytatásért

Annak az írott szónak, ami Tóth Erzsébet műhelyéből kikerül, ekkor már rögzített, elorozhatatlan becse van, a költő neve biztos magasság, de a visszatérés könyvéről szinte lerí, hogy gereblyével összeszedett anyag, az adott magasság gidres-gödrös hajlatairól. A lendület (A fénylegény), az ideges alakváltások (Ha látnál így estefelé), a lélek kiélezett konfliktusai (Chicago blues, Arcod mögött május), és a szavak nagy alkalmának bizonyuló feszes, éles vers (Vallomás) itt is megvan. De ha a költészet, még a hitetlenek szemében is, két part között a látható és láthatatlan énekeinek isteni vezénylete (érdemes-e kisebb ambícióval írni?), akkor az Arcod mögött május: egy kissé bizonytalan hídonállás is. A nyugtalan költő csapong és tendenciákat sejtet, A Village lépcsőin és az Amerikai szerelem hangulat-hullámzása egyben stíluseklektika is; túlságosan is heterogén költészet, lazára vett képtechnikáját eluralja a zsurnalizmus, a Lakitelek a bennfentesek lírája, a Szegények tavasza variáció egy régi motívumra, elégikus pasztell, a Tükrök mélyén a nagyság visszatérte. A rutin és az eredetiség párbeszédéből fonódott kötetnek az a kritikán felüli jótéteménye, hogy megszületett: ezzel a könyvvel Tóth Erzsébet legyűri a csendet. S noha a veszteglés epilógusaiban talán túlságosan is magasra csavartatott az érzelmesség, a szívhezszólás mellett az összeszedettség, a magatartás is kikiáltja saját szavát: „egy ismeretlen könnyű szív dobogott bennem / a másikat beledobtam az óceánba" (Ismeretlen könnyű szívvel).

Az óceán. Ez a szó némileg ijesztő, de bátorító is, és okvetlenül konzekvencia. Mindenesetre a költő szeme előtt ismét nyitva a végtelen.

109