Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 11. szám - Kamarás István Ojd: Egy regény négy vagy öt, vagy még több élete : (Géczi János Viotti négy vagy öt élete című művének befogadásvizsgálata)
Kamarás István OJD Egy regény négy vagy öt, vagy még több élete Hány élete van egy művészi alkotásnak? Ahány olvasója? Ahány olvasata?1 A nagyon hasonló olvasatok cáfolni látszanak azt a feltevést, mely szerint ahány olvasás, annyiféle olvasat. Kérdés és dilemma így is maradt bőven. Mit kezdjünk azokkal az olvasásokkal, melyeknek eredménye erőteljes elutasítás, teljességgel közömbösnek maradás, az „ebből egy kukkot sem értettem" kijelentés? Mit kezdjünk azokkal, akiket egy tragédia megnevettet, akik az iróniát cinizmusnak érzik, akik a szerelem realista megjelenítését pornográfiának minősítik? Feltehető persze az a kérdés is, hogy kirekesszük-e a számba vehető olvasatok köréből a totális félreértéseket. A „félreértelmezés" persze helyes értelmezést vagy értelmezéseket feltételez. Csakhogy vannak-e egyáltalán ilyenek? Beszélhetünk-e olyan értelmezésekről, melyek helyességét valamely autoritás szavatol? Esetleg olyan értelmezéseket tarthatnánk helyesnek, melyek helyessége körül komoly mértékű szakértői konszenzus alakult ki. Csakhogy egyfelől nincsen elfogadott kritériuma annak, hogy mennyi is az elegendő mértékű konszenzus, másfelől pedig mércéje időről időre akár jelentős mértékben változhat. Az egyik lehetséges megoldás az lehetne, hogy minden olvasatot egyenrangúnak tekintünk, azzal érvelve, hogy mindegyikben van valami. Mivel a művészi alkotások összetettségéhez, többdimenziós voltához képest minden olvasat különböző mértékű redukció, a másik megoldás az lehetne, hogy a bírák módszerével megállapítjuk az egyes értelmezések redukáltságának, árnyaltságának, reflektáltságának mértékét. Eltekintve a bírák szakértelmének és pártatlanságának problematikájáról, még bőven maradnak kérdések. Például mit kezdjünk azzal az olvasóval, akinek értelmezése igencsak redukált és reflektálatlan, igencsak a felszínen marad, ugyanakkor ugyanő megrendítő hatásról számol be? További kérdés, hogy mekkora esélye van egy árnyalt, reflektált olvasatnak. Ehhez az szükséges, hogy az olvasó úgy érezze, hogy a „mese róla szól". Ennek pedig legalább három feltétele van: a mű és az olvasó világának (a két horizontnak) valamelyes átfedése, a mű nyelvének (kódrendszerének) valamelyes ismerete, és az, hogy az olvasó számára egzisztenciálisan fontos legyen a mű elolvasása. Az első és harmadik feltételben benne van az olvasói elvárások teljesülése. Ha ezek a feltételek nem avagy csak kismértékben teljesülnek, nem jön létre érdemi találkozás mű és olvasó között, még kevésbé társszerzői viszony. Számolnunk kell még azzal is, hogy a mű mennyire képes kielégíteni az olvasó azonosulási és morális ítélkezési1 2 szükségletét. Nézzük meg, hogy a hivatásos olvasók (a 1 Ugyanis egy olvasónak ugyanarról a műről az idő elteltével többféle olvasata is lehet. 2 Ami lehet lapos moralizálás és árnyalt morális reflexió. Viotti négy vagy öt élete című művének befogadásvizsgálata) 110
