Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 11. szám - Kabán Annamária: A látomás szövegszervező szerepe : Miért borultak le az angyalok Viola előtt

A költő az öröm, a derű órái után a ciklus második fejezetében a fájdalom, a vezeklés nehéz perceit villantja fel, melyekben - amint Bata Imre írja - a kín „a szenvedés útjává változtatja át az alkonyi sétát".3 A versbeszéd is megváltozik, az emelkedett hangulatot árasztó, kiegyenlített hexameterek után a költő három, egyenetlen hosszúságú sorból épülő szakaszokra vált, amelyeknek hosszabb sorai ütemhangsúlyosak, egyben trochaikus színezetűek, harmadik, igen rövid soruk pedig jambikus lejtésű. A rövid sorok minduntalan megszakítják a vers lendületét, megállásra késztetik az olvasót. A sajátos ritmikai játék a fájdalom, a kín okozta megtorpanások kifejezője. A hazafelé tartó úton Violának a cipő olyannyira feltörte a lábát, hogy lépni, majd megszólalni is alig tud a fájdalomtól. A fájdalom ábrázolásában a költő a testbeszédnek is fontos szerepet juttat:

Kis Viola fólsziszegett kín-dult arccal, amint hazafelé indult szegény.

Meg-megállott, menni elfelejtett, mint ki valamit a porba ejtett s keres.

Keskeny ajkát harapdálva, gyarló kedvvel jött az árok és a tarló során,

homlokán csepp gyöngyözött sereggel, mint a lombon harmatverte reggel korán.

Az elbeszélő részek Viola panaszával váltakoznak minduntalan:

„Fáj a lábam", mondta, „nagyon hosszút jártunk ma és rögös ez a rossz út, kemény."

„Sarkamat a kéreg összetörte!"

„Sajog, mintha mardosná a sátán. Hogyan jutok haza ilyen sántán S mikor?"

3 „Viola kínja átszínezi a bukolikát. A kín a szenvedés útjává változtatja át az alkonyi sétát. Viola szenvedése: Krisztus keresztvivő útja a Golgotára." Bata Imre: Orpheusz Erdélyben. Dsida Jenő költészetéről. In: Tükör előtt. In memóriám Dsida Jenő. Válogatta, szerkesztette, összeállította: Pomogáts Béla. Nap Kiadó, 1998, 342.

97