Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 11. szám - Kabán Annamária: A látomás szövegszervező szerepe : Miért borultak le az angyalok Viola előtt
Bandukoltunk, én és ifjú hölgyem, két vezeklő, ki siralomvölgyben tipor Vezeklés és lemondás közepette érkeznek az útszéli kereszthez, amely a krisztusi szenvedéstörténetet asszociálva Violát bűnbánatra indítja. Krisztus szenvedéseit idézve, kéri irgalmát és segítségét a hazajutásban. Fohászában, melyet átszínez a fel-feltörő fájdalom, az Úr imájának fordulatát ismerhetjük fel: „Uram Jézus, irgalmad esengem! Kísértetbe, fájdalomba engem ne vígy! Viola kísérő társa együtt rezdül a szenvedővel: nem lesz nehéz, hogy én hazajussak s holnap épen, szökdécselve fussak megint. Emlékezzél, mikor összeroppant fáradt térded s elfogott a roppant iszony, akkor a rút vasszeg tompa, kurta hegye lábadat keresztül fúrta bizony. Erre gondolj s légy hozzám kegyelmes, kínjaimra ír légy, puha-selymes moha..." Viola fohászát fogadalommal zárja: „s én fogadom szentül: férfinemmel nem vétkezem többé szerelemmel soha!..." A fejezet emelkedett hangvétele játékosságba vált át, amikor Viola fogadalomtételére Tinti kutya kétkedő hunyorral kacsint: s tisztán láttam: kétkedő hunyorral kacsint... „Kacsint" a versforma is azáltal, hogy a hosszabb, trochaikus színezetű sorra rövidebb, mindössze két szótagos, jambikus sor felel. 98
