Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 11. szám - Kabán Annamária: A látomás szövegszervező szerepe : Miért borultak le az angyalok Viola előtt
A nyári alkonyat csodálatos történetét egyes szám első személyben adja elő, de megszólaltatja Violát, sőt gesztusai révén a hűséges társat, Tinti kutyát, valamint zenei nyelven az angyalokat is. A ciklust nyitó Bevezetésben hagyományos retorikai fogással mindenkori olvasóját szólítja meg, üdvözli, és olvasásra invitálja, egyben fel is kelti érdeklődését, hiszen ígéri, műve telve tanulsággal: Zavarni, olvasóm, szikrányit sem kívánlak, ám ha unalmason telnék időd egyébként s ülsz verset-olvasón: ezt olvasd és ne másét, mert ez csupa tanulság! Üdv néked, olvasóm! Az első fejezet a vergiliusi eklogákra emlékeztet, himnikus hangvételű, amint alcíme is jelzi: a költő „hangos szóval dicséri az erdőt, az ifjúságot és a szerelmet". Előbb a Kolozsvár környéki táj szépségét ecseteli jelzőhalmozással, nominális stílusban, megszemélyesítések és szinesztéziák, daktilusokban gazdag, rímes, ötsoros szakaszokba rendezett hexameterek segítségével: Láttad-e már, milyen árnyas a sűrű monostori erdő? Rengeteg, illatos, álmatag. Alja kirakva mohával. Fent fényt paskol a légbe vidám-szabadon beleferdő bükkfák zöld-puha lombkeze. Itt jártam Violával, én egy kőre pihentem s lábam elébe hevert ő. Dsida tehát változtat a megszokott formán, a kötelezően rímtelen hexametert rímessé teszi, és a rímes hexameterekből ötsoros strófákat szerkeszt, amelyek rímképlete: ababa. Ez a megváltoztatott forma a természeti és a szerelmi élmények túlcsorduló gazdagságát még inkább kifejezi. A leíró részeket meg-megszakítják az elbeszélő részek. A szerelmi légyott történetét inkább csak sejtetések formájában ecseteli: Tinti kutyám, okait szimatolva parányi neszeknek, cserjék közt futosott: tán hogy ne legyen tanú pajzán dolgoknál, mikor árnyfoltok bizseregve rezegnek szép Violám kitakart testének hószinü rajzán s ajkammal vonom útját száz finom árnyerezetnek. A történetbe beleszövi a lánytest himnikus dicséretét: Ó, nincs szebb a világon, mint a fehér, üde lány test lepletlen ragyogása a hullámzó levegőben, ként tördelt párrímes sorokban." Mózes Huba: Festett üvegablak. Kötetből kimaradt versek Dsida Jenő érett korszakából. Tiszatáj, LXIII. (2009), 3. (márc.), 89. 95
