Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 11. szám - Kántor Lajos: Lászlóffy Aladárral, az ötvenes években

Lászlóffy ezalatt szemtanúja annak, ami a pesti utcán történik. A megírásuk után negyven évvel (a Korunkban) közlésre került versek hiteles forrásként idézhetők. Például az Ébresztő a forradalom első reggelén (Budapest, 1956. X. 24.):

Köd van és statárium. A kivégzőosztag tán el se látna az elítéltig.

Egy nemzet tüdőgyulladása fő a ködben.

S egy tüdőlövés, ha köhögni mersz, már a gőztől.

November 4—15. olvasható a Vasárnap hajnal alatt:

Most tankok tördelték ki a körúton a fákat.

Jó, ne legyenek fáink, jók lesznek barikádnak.

Nekimennek tankkal, omlott a kő, a háznak.

Jó, nem lesznek házaink, jók lesznek barikádnak.

A feldőlt villamosok közé ágyúkat ásnak.

Jó, nem lesznek utcáink! Jók lesznek barikádnak.

November 10-én (Morgó magyar) versbe örökíti:

Rom-Pestre megyek rom-Budáról ágyúkkal telt hídon át.

November 14-re keltezett a Sírfelirat:

Vérvörös ország ma Magyarország, véres város ma Budapest.

A térkép tarka palettáján a Pest színét ne is keresd, a magyar szírit ne is keresd.

Fekete ruha ma Magyarország s piros kokárda Budapest.

Egyedül voltunk, egyedül éltünk, egyedül halunk mostan meg.

Egyedül a történelem lesz, aki még ismer. (Más elfeled.)

A Haladék vergődésre (1956. XII. 15-18.) - ugyanebből a szerkesztőségnek átadott verscsokorból - nem tünteti fel megszületésének helyét, ezt talán már itthon írta. (Arra emlékszem, hogy karácsonyra hazaérkezett.) Egyfajta összegzést mutat, nyilván utalással az Egy mondat a zsarnokságról illyési kimondására („a mondatunk", „félmondat maradt").

O, de amíg a Föld szavából elénk moccan egy gondolat, már elkéstünk a leolvasással, mert nyomorú hatvan-hetven évünk vagy tizenkilencünk - elszaladt, s jön más, ki nem tudja: hogy kezdődött

a mondatunk. S bután marad.

Ha megpróbálnánk hallgatni őket, odavész minden pillanat.

92