Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 11. szám - Balázs Géza: Ismeretlen nyelvi tájak
2. Folkloristáink az utóbbi évtizedekben számos folklór szövegtípust fedeztek fel és írtak le (a folklorisztikában műfajként, a nyelvészetben inkább szövegtípusként nevezzük meg az azonos tartalmi-formai csoportokba sorolható szövegeket). Ezek mindegyike - mivelhogy szövegekről van szó - megérdemli a nyelvészeti figyelmet is. Erdélyi Zsuzsanna 1968-ban a somogyi Nagyberényben figyelt föl az archaikus népi imákra, amelyeknek azután Európa-hírű kutatója, tudósa lett. Óriási mennyiségű, lappangó (búvópatakszerű) szöveganyag került elő. Bár korábban is voltak már ilyen tárgyú gyűjtések, de a műfaj/ szövegtípus feltárása, rendszerezése Erdélyi Zsuzsannának köszönhető (1976). Nagy Olga (1977) címében is inspiráló ( Parasztdekameron) munkájában nemegyszer erotikus széki tréfákat ad közre, s indította el az erotikus népköltészeti emlékek föltárását. Lammel Annamária és Nagy Ilona (1985) népi bibliai történetekre figyelt föl, amelyekből egyfajta „parasztbiblia" állt össze. Burány Béla (1988) nem átallotta a vajdasági, sokszor vaskos nyelvezetű erotikus népmeséket közzétenni, s akkora siker lett, hogy rögvest három kötetre egészítette ki gyűjtését. Amikor az 1980-as évek elején fölfigyeltem a gödöllői helyiérdekű vasúton látható firkálásokra, s az ott felbukkanó szövegek nyomába eredtem, csak ráéreztem, de nem hittem, hogy a jelenségnek milyen gazdag művelődéstörténeti, szociológiai, pszichológiai stb. vonatkozásai vannak. Pedig már a legelső gyűjtések után fölfedeztem, hogy bizonyos versek változatlan, vagy csak kissé megváltozott formában másfél évszázaddal korábban ugyanúgy megvoltak a sárospataki vagy debreceni kéziratos deákirodalomban (Balázs 1983,1987: 36-45.), ám pajzán voltuk miatt nem publikálták őket, csak a szóbeliségben éltek. 3. Sorolhatnánk még más folklórműfajok fölfedezőit, vagy legalábbis első leíróit. De most az előttünk lévő ismeretlen nyelvi tájakra figyelmezünk. Ilyennek tekinthetők például a frazémák (szólások, közmondások), általában a közismert, használatban lévő ismeretlen szavak, sőt nyelvtani formák (különösen a gyermekfolklórban, de számos más mindennapi közlésben, „helyzetmondatban" stb.). A frazémák sok archaizmust megőriztek, számos olyat, amelynek eredetét ma már nem ismerjük. O. Nagy Gábor (1979) kötetbe gyűjtötte össze egyes szólások eredetét, de a szólások nagyobb részének eredete nincs felkutatva (nyilván mindet nem is lehet), s rendszeres szólástörténet-kutatásról sem tudunk. Egy érdekes néprajzi-nyelvjárási példával illusztrálom, hogy milyen mélyre nyúló társadalmi jelenségek húzódhatnak meg egy szólás mélyén. 1 (1) Ritka, de kihaltnak nem mondható sértés, amelyet ma már inkább csak (kegyetlen) tréfából mondanak valakinek kocsmában, boros cimborák, esetleg valakinek a háta mögött gúnyból: (Ezt is) Úgy csinálták egy liter pálinkáért. Ez a szólás nem található meg az ismertebb közmondásgyűjteményekben, sőt más helyi, regionális gyűjtésben sem akadtam nyomára. Pedig a szólás egy néprajzi szempontból alig dokumentált, föl nem fedezett szexuális szokásra utal, amely több népnél is megvan, és lehetséges, hogy ennek a kevéssé ismert magyar szólásnak tágabb antropológiai kapcsolata is van. Az (ezt is) úgy csinálták egy liter pálinkáért szólást magyar nyelvterületen az általam tudottak alapján először Fél Edit jegyezte le, s publikálta a martosi társadalomnéprajzi kötetében 1944-ben. Mint írja: „A férfiakban annyira él az ösztön az utód után, hogy ha 81
