Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 11. szám - "Alapvetően a tér volt rám hatással" : Beszélgetés Botonddal

ad és ezzel egzisztenciális esélyt ad. Síden Muhammad Yunust 2006-ban Nobel-békedíjjal tüntették ki a mikrokölcsönök és a szegénység ellen folytatott tevékenységéért. Vagy a nagy sztár Obama, aki egy kommunikációs forradalmat lendített be, és akinél az eddigi tevékenysége nyomán is érzékelhető, hogy felfogta a „tömegorganizmus" tézisét, és ennek irányába tevékenykedik. Megértette a globalizáltság, az összezártság fogalmát. Az elmúlt 50 év Németországban volt talán a legintenzívebb e tekintetben. A kulturális robbanás, a Gruppe 47, Günter Grass, Walter Jens, Hans Magnus Enzensberger, és a politikában, a kormányon Willy Brandt, majd Helmut Schmidt, olyan páratlan személyiségek, oly magas kultúrával és professzionalitással, és bennük ott volt a Sendungsbewustsein, a küldetéstudat (mint vízió), amely ma csak Obamánál tűnik fel újra.

Nem gondolom, hogy a nagy teljesítményeket ne kellene méltatni vagy ünnepelni. Ezek igazi fénypontok a fejlődésünkben, és személyes teljesítményük páratlan, de ugyanakkor megmaradnak az egész kiemelhetetlen részének. Ezeknek a személyiségeknek a kiemelhe- tetlenség tudatában kellene tevékenykedniük, hiszen a körülvevő organizmus nélkül ők is életképtelenek lennének. Ebben az összefüggésben kellene látni tevékenységüket, és csak ennek megfelelően méltatni.- Végigfotóztad a pécsi vásárt. Mit láttál meg a tárgyi tömegben, kavalkádban, ami arra késztetett, hogy sok ezer felvételt készíts róla?- A pécsi vásárral nőttem fel, gyerekkoromban, és aztán később is, rendszeresen látogattam. Erős kép él bennem a régiről, de a változásait is megéltem. A környező világ fejlődése lassan gyűrűzik be, így feltűnőek lettek a különbségek, amelyek aztán az emlékképeket is előhívják. így tudatosulhat annak jelentősége, ami most még a pécsi vásáron jelen van. Tudatosulnak az értékviszonyok, és ezzel az érték „megőrzése", dokumentálása iránti igény is. Nincs kétségem afelől, hogy a pécsi vásár is, mint sok minden más kulturális érték, idővel elveszti a fennmaradásához szükséges erejét. Jelenleg még úgy-ahogy működik, és részleteiben hordja múltját, amit én dokumentálni tudok a még távolabbi múlt ismeretében.

A legjelentősebb az a képessége, hogy mint kommunikációs platform működik. A környező soknyelvű kultúrát fogta és fogja össze. Óriási dolog a globalitáson belül egy ilyen lokalitás élete. Másik jelentőségét abban látom, hogy egy archaikus kultúrát hordoz, mely még érezhető és átélhető. Számomra az volt a legfontosabb, hogy ezen a vásáron döbbentem rá mai értékrendváltásunkra. Ez itt olyan képszerűen, vagy szó szerint tárgyszerűen jelenik meg, hogy szinte kikerülhetetlen a vágy ennek az értékrendváltásnak a megjelenítésére, rögzítésére. Ezért döntöttem úgy, hogy dokumentálom azt, ami ma még van, és létrehozok egy virtuális múzeumot. Olyan „muzeális" tárgyak, eszközök jelennek meg itt, melyek száz évekre mutatnak vissza, és gyakorlatilag itt élik át utolsó nyilvános szerepüket, megjelenésüket. Ha ezek a tárgyak végleg eltűnnek, nem lesz, ami átvegye a helyüket. A most gyártott és használt tömegcikkek nem kerülnek már ilyen piacra, mert értékük, ha egyáltalán van, a vétel után szinte azonnal erodálódik. Gyakran jut eszembe a pécsi vásáron, hogy a mai kortárs képzőművészet, amely súlyos milliárdokra becsült, vajon 50 év múltán milyen értéket fog képviselni. Egyáltalán, egy ilyen piacon megállná-e a helyét, és milyen áron cserélne gazdát?- Mit jelent számodra a hétköznapi tárgy. Mit jelenít meg?- Archeológusok serege kutat és ás a még fellelhető maradványok után, hogy változó, fejlődő kultúránk jeleit rögzíthesse. Csak a múltunk és a történetünk tudatában vagyunk képesek fejlődni. Ennek a fejlődésnek a tanúja a hétköznapi tárgy is. Hétköznapisága ellenére az épp aktuális kulturáltságunkról árulkodik. Az életérzés, a lelki állapot az egymás65