Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 11. szám - "Alapvetően a tér volt rám hatással" : Beszélgetés Botonddal
hoz való viszonyuk nagyban meghatározza hogyan, mely módszerekkel és eszközökkel teltek hétköznapjaink.- Több bútort, lámpát, széket és egyéb lakberendezési tárgyat terveztél, készítettél. Ezek szobrok vagy bútorok?- A pályámat tárgykészítéssel kezdtem, és ebből fejlődött ki a szobrászat irányába mutató igény. Viszont megmaradt bennem a tárgy iránti tisztelet és szeretet, így például a bútorkészítést olyan szabad térnek tartottam fenn magamnak, ahol szabadon játszhatok. Nem kell tekintettel lennem a kortárs képzőművészeti ötlet esetleges arrogáns elutasítására, sőt felhasználhatom a művészeti tapasztalataimat. így csak nevezzük ezeket a tárgyakat nyugodtan „használati tárgyaknak", mert nem lesz attól értékesebb vagy jobb, ha szobornak nevezzük őket. Előfordul viszont, hogy jobb szobrokká lesznek, mint egyikmásik szobornak nevezett tárgy, amely egyébként tárgyként nem állná meg a helyét.- Hosszú út áll mögötted, és ha lehet mondani, egy óriási életmű, sok ezer rajz, szobrok, festmények. Hogyan érzed magad, ha a műveidre tekintesz? Mit csinálnál ugyanígy, és mit másként, ha ennek a kérdésnek értelmét látod?- Egész komolyan rosszul lettem, mikor első ízben rendezés és dokumentálás céljából számba vettem a munkáimat. Az volt az érzésem, ezt nem csinálnám újra. Ugyanakkor minden műcsoportban találtam olyan műveket, amelyek túlmutattak mindazon, amit akkor gondoltam, és amire képes voltam. Összességében világossá válik az út. Mint a látás iskolája működik (ami Oscar Kokoschka vesszőparipája) a szemlélő számára, mert logikussá válnak a lépések. Arról nem is beszélve, hogy az én személyes készségem fejlődhetett úgyszólván a sok gyakorlás eredménye által.- Milyen a te gyakorlati filozófiád, amit követsz? Amely a mindennapjaidnak és a műveidnek is medret szab?- Elsősorban - talán furcsán hangzik ennyi intuíció és spiritualitás említése után -, egy mindennapi és nagyon egyszerű, racionális túlélési filozófiát követek. A mindennap adódó feladatok teljesítése és a mindennapi szabadság kivívása úgy, hogy mindez mások szabadságigényét ne korlátozza, akadályozza. Ez az alaptézis. A szabadságigényem főleg a műteremre és a művészi munkára szorítkozott, és jelenleg változás előtt áll. A művészet tudomány, és az ott felmerülő kérdések megoldásánál életkérdéseket is meg kell oldani. Sajnos nagyon lejáratott az a feltevés, hogy egy üzenettel vagy feladattal jövünk erre a világra, és az életünk abból áll, hogy megfejtsük és beteljesítsük azt. Nagyon korán kiderült, hogy számomra a művészet ad lehetőséget az életre, és egy-két éles kanyar után már elég egyenes útra léphettem. Egyszerűbben: ha a művészetemben felmerülő problémákat meg tudom oldani, akkor az iránytű az életem számára is. Ha analizálnom kellene, akkor ez nem más, mint a művészetben megjelenő személyiségi kérdések, amelyekre a művön túlmenően az életben is választ lehet keresni és találni. Talán ezért a sok „kutatás" és keresés, amiről itt már beszámoltam. Kurdy Fehér János interjúja 66
