Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 11. szám - "Alapvetően a tér volt rám hatással" : Beszélgetés Botonddal
Kulcsfontosságú volt számomra abban az időben Elias Canetti hatalom és tömeg analízise, és valós bázissá lett számomra, amire szerteágazó ismereteket tudtam építeni a legkülönbözőbb témákból. Az atomhatalomtól (H.E. Richter: Atomstaat) a városépítészetig, pontosabban a hatvanas és hetvenes évek városépítészeti bűntettein, a New Edgen át (Fridjof Capra) a táplálkozásig. Ez utóbbi magyar gyomromra forradalmi hatással volt. A szépirodalom először persze a német nyelvterületről áramlott hozzám: Hans Magnus Enzensberger, Thomas Bernhard, Franz Kafka, és később Milan Kundera, Márai Sándor, Esterházy Péter, Nádas Péter, majd Namib Machfus és Sidhir Kakar. Egyidejűleg nem kerülhettem ki azokat a kérdéseket sem, amelyek a saját személyiségemmel kapcsolatban felmerültek, és így egyre gyakrabban és mélyrehatóbban foglalkoztatott a lélektan. Alapvetően Carl Gustav Jung és Sigmund Freud nyomán. Végül e fő ágon haladva a legkülönbözőbb témák érdekeltek: az agykutatás, a qvantum- mechanika, a buddhizmus, a véletlen, melyek végül a sámánizmus kutatásába torkollottak. Ez a csapongás viszont oda vezetett, hogy felismertem, milyen szorosan összefüggnek a dolgok, és mennyire nem lehet megváltoztatni semmit anélkül, hogy közben más dolgok ne változzanak meg. Illetve nem lehet egy témával úgy foglalkozni, hogy ne érintsünk egyben más témákat is. A művészetben is a sokrétűség és a különböző aspektusok érdekeltek, és így kerestem mindegyikükben a specifikusan jobb kifejezést. A mai napig nem tudok kedvenc vagy példaértékű művészt megnevezni, akit követtem volna, pusztán csak művészeket, akik a művészi útjukon egy-egy művel továbblendítettek egy más gondolati szférába. James Turell, Emilio Vedova, Bili Viola, Richard Sera, Susanna Solano, Eric Shnell, vagy például Klimó Károly vagy Drabik István. Ha mélyebbre kutatnánk, talán megtalálnánk befolyásuk nyomait. Ez elkerülhetetlen. Az utóbbi években fedeztem fel, hogy milyen nagy hatással van rám a zene. Itt is a változatosság a jellemző. Nagy szerencsének tartom, hogy egy olyan korba születtem, ahol a zene forradalmi változáson ment keresztül, és ez a változás a személyiségemet is döntően alakíthatta. Rolling Stones, Pink Floyd, Phil Collins, Led Zeppelin ugyanúgy, mint Phillip Glas, Fred Frit, Tom Cora vagy Lajkó Félix, Goran Bregovic. Nincs lehetőség kvalifikálásra magas és populáris kultúra között, hanem csak autenticitás és zseniális professzionalitás van. Vagy épp nincs.- Kiket tartasz a jelen korszak meghatározó művészeti alkotóinak és gondolkodóinak?- Nehezemre esik ma ezt a kérdést megválaszolni, több okból is. Először is, a szerteágazó érdeklődésem és az intenzív művészi munka nem tette lehetővé, hogy behatóbban foglalkozzam egy-egy nagy jelentőségű alkotóval. Természetesen elismerem sokuk teljesítményét, korszakot meghatározó jelentőségét, de nem tudom kiemelni egyiküket vagy másikukat. Egyre gyakrabban (a gyorsulás miatt) derül ki, hogy egy korszakot meghaladva relativizálódnak azok az eredmények, melyeket ezek a kiemelkedő tehetségek elértek. Az a meggyőződésem, hogy mint a hangyák vagy méhek, úgy mi is, tömegünkben képezünk egy organizmust. Azaz az egész által elért szellemi hatásfok a mérvadó! Ugyanígy látom ma a képzőművészeti tevékenységemet is. Talán a legjelentősebb változást Beuys munkássága, új képzőművészeti nyelve jelentette. Ez nem lett volna lehetséges más, kevésbé közismert művész munkássága nélkül (vagy Rudolf Steiner nélkül), akik a kulturális talajt készítették elő számára. Másrészt Beuys volt az, aki a média támogatását bevonta a munkájába, és ezzel kérdéses fejlődést indított el. Bennem ezzel mély bizalmatlanságot keltett. Ma mindent a pénz, a hatalom, a politika határoz meg, és így olyan személyiségek kerülnek az érdeklődésem fókuszába, akik a fentebb említett „tömegorganizmusban" fejtenek ki hatást. így például az az indiai bankár, aki mini kölcsönöket 64
