Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 11. szám - A riporter műhelye : Ryszard Kapuścińskival beszélget Marek Miller
Másodszor - a munkámat egyfajta missziónak, küldetésnek tartom, erről már beszéltem. Nagyon szerencsés embernek, szerencsés riporternek tartom magam, s mindig egyfajta privilégiumként kezeltem, hogy így alakult az életem. Úgy gondoltam, nem vesztegethetem el annak lehetőségét, hogy megismerhessem az egész világot, hogy tanúja lehessek egy új világ születésének. Éreztem, hogy valahogyan meg kell ezt szolgálnom, ki kell használnom a lehetőséget, s kezdenem kell az egésszel valamit. Próbáltam megfogalmazni a küldetésemet. Olyan valakinek tartom magam, aki tolmácsolja, lefordítja egyik helyzetet a másikra, egyik civilizációt, egyik kultúrát a másikra. Mi, emberek sokféle kultúrában, különféle civilizációkban élünk, amelyek nagyon kevéssé ismerik egymást. Évszázadokon át sosem érintkeztek egymással, semmit sem tudtak egymásról. Éppen ezért azoknak az embereknek, akiknek lehetőségük és alkalmuk nyílik arra, hogy beutazzák, megismerjék a világot, találkozzanak a világ sokszínűségével, gazdagságával, azoknak kötelességük, hogy tolmácsok legyenek a különböző civilizációk között, hogy az emberek közötti megértést, közeledést szolgálják. Gondjaink, konfliktusaink, aggodalmaink, drámáink többsége ugyanis abból származik, hogy nem ismerjük egymást. Gyakran kerültem olyan helyzetbe, amikor az ellenfélnek tartott személlyel folytatott egyszerű beszélgetés is elégségesnek bizonyult ahhoz, hogy tisztázzunk különféle félreértéseket, és barátként váljunk el egymástól. Egyszóval a kölcsönös megértésnek, egyetértésnek ezt az elemét mindig is munkám leglényegesebb tényezőjének tartottam. Ahhoz azonban, hogy kölcsönösen megismerhessük egymást, hogy egyik civilizációt lefordíthassuk a másikra, hogy a különféle kultúrákat egymáshoz közelíthessük, az emberi sorsokat valamiképpen összebékíthessük, ismernünk kell azt, ami másmilyen. Ismerni kell azt, ami másmilyen, nem harcolni ellene, nem a megsemmisítésére kell törekednünk, hanem a megismerésére. Számomra ez jelenti a leglényegesebb, legmélyebb tanulságot. Fordította: Szenyán Erzsébet 55
