Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 11. szám - A riporter műhelye : Ryszard Kapuścińskival beszélget Marek Miller

Tehetség. Mit értünk alatta? Beszélhetünk-e itt prediszpozícióról? „A tehetség fennmarad, a tehetség mindig megvédi magát. Akiben tehetség lakozik, azt meg lehet ölni, de amíg él, minden erővel szemben is alkotni fog. Mi a tehetség? Sokféle definíciója van ennek a jelenségnek. Az enyém: a tehetség a jelenségek mélyreható feltárásának, a felszín áttörésének képessége, a dolgok belsejének, a rejtett kapcsolatoknak a felfedezésére való képesség. A művészetben ott rejlik a nagyság, ahol közeledni kezdünk ahhoz, ami láthatatlan, amiről csak érezzük, hogy létezik, de amit előbb meg kell keresni, felszínre kell hozni. Ennek a láthatatlan valaminek a megérzésében, kutatásában, megformálásában jut kifejezésre a tehetség." (Lapidarium 1.109. o.) És a géniusz, a zsenialitás? Miben jut kifejezésre? Beszélhetünk-e a riportírás kapcsán zsenialitásról? Kapuscinski ezt mondja: „Nem tartom magam különleges képességű embernek. A mai kultúrában visszaélnek az olyan szavakkal, mint »géniusz«, »talentum«, »fenomén«. Hallok a rádióban egy nevet, azt mondják rá, hogy »zseni«, kiderül, hogy valamelyik rockzenészről van szó. Régebben az ilyen szavakat ritkán, óvatosan használták. Nevezhetem így Shakespeare-t, Beethovent, Platánt, s az igazán zseniális embereket egy kezemen meg tudom számolni. Beszélhetünk-e zseniális riporterekről? Itt minden a rengeteg munka, tudás és szerencse eredménye. Minden könyvem egy-egy hálaadás a sorsnak, amiért lehetővé tette, hogy annyi mindent láttam, hallottam, érintettem. Itt nagyon fontos az akaraterő, a kudarctűrő képesség, a szükségtelen dolgokról való lemondás képessége." (Egy riporter önarcképe, Forrás, 2004/4.)

A prediszpozíciókról, hajlamokról szólva nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy azokat nem kapjuk meg egyszer s mindenkorra, hogy azokat ápolni, trenírozni kell, hogy állandóan karban kell magunkat tartanunk. Mi az, amit ezzel kapcsolatban Kapuscinski meghatározónak, fontosnak tartott? „Fontos, hogy megőrizzük az átélés képességét, hogy legyenek olyan dolgok, amelyek ámulatba ejthetnek, megrendülést válthatnak ki belőlünk. Fontos, hogy ne kapjuk el a borzalmas betegséget - a közömbösséget." (Lapidárium II. 18. o.) Továbbá: „A legnehezebb dolog: ne hagyjuk, hogy behálózzon bennünket a hétköznapiság, hogy elkábítson a banalitás, a szószátyárkodás. El kell fojtanunk magunkban a sekélyes, meddő, tartalmatlan dolgok iránti fölösleges érdeklődést. A kíváncsiságnak szelektívnek kell lennie, az írást kell szolgálnia." (uo. 22. o.) Felül kell emelkedni a dolgokon. De mit jelent ez a felülemelkedés? „Fölülemelkedni - a gondolat, a kiválasztott témák arisztokratájának lenni. Igen, mert szükség van az emelkedettségre, arra, hogy szembeszálljunk a sekélyességgel, kicsinyességgel, hogy ne alacsonyodjunk le a banalitáshoz, a giccshez. Ezt azonban nem meddő ellenállással, megszokott szembehelyezkedéssel érhetjük el, hanem úgy, hogy fontos gondolatokkal, lényeges kérdésekkel, fejtegetésekkel foglalkozunk, az ember és a világ sorsáról töprengünk." (Forrás 2008/8.) Ezt ismételte: „Ne foglalkozz ostobaságokkal! A jelentéktelen ostobaság lehúz a mélybe. Ne hagyd magad! Kapaszkodj tíz körömmel a csúcsba! Legyél hegymászó! A hegyeket kultiváld!" (Forrás 2008/4.)

* * *-Mit tartasz a legfontosabbnak abban, amit csinálsz?- Mindenekelőtt azt mondanám el, hogyan viszonyulok a munkámhoz. Nos, nagyon komolyan veszem, vagyis mindazt, amit csinálok, amit csináltam, és amit a jövőben szeretnék csinálni, a legteljesebb komolysággal kezelem. Azt hiszem, ez nagyon lényeges szempont, mert e nélkül a komolyság nélkül nem lehet igazán összpontosítani a feladatra. Márpedig koncentrálás, összpontosítás nélkül semmi lényegeset nem lehet létrehozni. Számos eredménytelen, félresikerült, felszínes, súlytalan, sekélyes, értéktelen próbálkozás abból származik, hogy az emberek nem összpontosítják figyelmüket, energiájukat arra, amit csinálnak. És azért nem koncentrálnak rá, mert nem viszonyulnak hozzá kellő komolysággal. Nos, én nagy komolysággal közelítek a munkámhoz. Ez persze nem jelenti azt, hogy a humor teljes kizárásával. Mert A császár például olyan könyv, amelynek színpadi változatán jóízűen nevetnek a nézők. Csakhogy a nevetés is komoly dolog.

54