Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 11. szám - A riporter műhelye : Ryszard Kapuścińskival beszélget Marek Miller
úton vagyok, az egész drámai valóság ezerféle teendőre aprózódik szét, amelyeket el kell intézni ahhoz, hogy életben maradjak, s olyankor ezekkel a teendőkkel vagyok elfoglalva. Aztán újra ezerféle dolgot kell elintéznem ahhoz, hogy visszajussak a frontról. S amikor már visszafelé tartok, akkor fog el az igazi rosszullét. Azon töprengek, hogy mit is csináltam, miért csináltam az egészet. És ilyenkor rám tör a félelem, de az már afféle post factum félelem. Amikor a helyszínen vagyok, mozgósít a feszültség. Kikapcsolja a különféle félelemközpontokat. Olyankor képes vagyok a cselekvésre, s csak azzal vagyok elfoglalva. Az emberek a fronton félelemmentes állapotban vesztik életüket - valami mással vannak elfoglalva, amikor a golyó eltalálja őket. Mintegy öntudatlanul halnak meg. Az emberek ugyanis félnek a rohamtól, a támadástól, s amikor mégis sor kerül rá, mindenki fut, szalad, s csak azt nézi, hol bújhatna el, csak ezzel foglalkozik, s akkor...- És hogyan motivál a kockázatvállalás? Hogyan függ össze az írással?- Nehéz erre válaszolnom. Hatalmas kíváncsiság munkál bennem egy-egy helyzet, ügy iránt, ráadásul úgy vélem, hogy ez erkölcsi kérdés is. Amikor arra vállalkozom, hogy emberekről írjak, értékeljem őket, nekem is át kell élnem ugyanazt, amit ők élnek át. Nem nagy művészet jónak vagy rossznak ítélni embereket, ha ezer vagy ötezer kilométernyire ülünk az illetőktől. Ott, a fronton lehet őket igazán megismerni, végzetes szituációkban, amikor az ember óhatatlanul önmagát adja. Úgy gondolom, egyáltalán nem lenne jogom írni róluk, ha nem lettem volna velük. Nem lenne tisztességes dolog velük szemben, még ha ők nem is olvassák írásaimat. Itt rólam van szó, az én lelkiismeretemről. Ha kritizálom ezt vagy azt az embert, azt mondom róla például, hogy gyáva, s együtt voltam vele, átéltem vele azt, amit ő, akkor jogom van ezt mondani róla. Ha azonban nem lettem volna vele, ha egy fővárosi elegáns hotelben ücsörögtem volna, s mégis ilyesmit írnék róla, az egyszerűen hazugság lenne. A kockázatvállalásnál ezenkívül felvetődik a konkurencia kérdése is, az, hogy az ember versenyben áll más hírügynökségekkel, szeretne ő lenni az első egy adott helyszínen. Gyakran kerültem olyan szituációba, hogy megelőztem a többi újságírót. Ez már tisztán sportrivalizálás, olyan érzés, mint amit a versenyző él át a futópályán. Én kicsit a nyugati versengő iskolán nevelkedtem, ahol az újságíró éppen a konkurencia miatt kockáztatja az életét, mert muszáj megszereznie a híreket. Mert ha az illető, mondjuk, az Associated Press tudósítója - és két, egymással versengő amerikai hír- ügynökség van: az Associated Press és a United Press International -, s egy adott frontra az utóbbi, a UPI tudósítója jut el hamarabb, s ő szerzi meg a híreket, akkor az AP tudósítóját kirúgják az állásából. Ráadásul, ha elindulnak valahova amerikaiak, franciák, angolok, olaszok, én hogyne mennék?! Én is megyek! Ez pedig már hazafiság kérdése. Gyakran keveredtem nagyon veszélyes kalandokba, mert mások is mentek. Arra gondoltam, hogy „én, lengyel létemre meghátrálok, nem megyek velük?" Szégyen lett volna. Olyan játék ez, amely magába szív. Tudtam, hogy meghalhatok, hogy mindannyian elveszhetünk egy adott helyen, de nem számít, én is ott voltam! (...)- Beszéljünk arról, milyen prediszpozíciókkal, hajlamokkal kell rendelkeznie egy riporternek.- Amikor újságírók faggatnak ilyen prediszpozíciókról, azonnal valamilyen különleges választ remélnek, én viszont azt ismételgetem, hogy az elsődleges feltétel az egészség. A riporternek egészséges fizikumú embernek kell lennie. Mit ér az, ha valaki ismeri a célország problémáit, ismeri a nyelvét, van elég pénze, ha fizikailag nem képes alkalmazkodni a klímához, a helyi konyhához, ha nehezen viseli a magasságot? Lehet valaki főszerkesztő beteg májjal, ám a riporter ezt nem engedheti meg magának, neki teljesen egészségesnek kell lennie, mert beteg májjal nem ússza meg a trópusi viszonyokat. Egyszer Ogadenben, a Szomáliái határnál fejembe mart egy skorpió. A legközelebbi kórháztól 51
