Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 11. szám - A riporter műhelye : Ryszard Kapuścińskival beszélget Marek Miller

kilencszáz kilométernyi járatlan út választott el. Ilyen és hasonló helyzetből az ember csak akkor kerülhet ki élve, ha egészsége elég szilárd. És itt nemcsak fizikai egészségről van szó, hanem főleg lelki egészségről. Állandó stresszben dolgozunk ugyanis, szervezetünk szüntelen feszültségnek van kitéve, folytonos nyomás alatt élünk, mert körülöttünk napról napra változik minden. Változik a klíma, a nyelv, a táj, a konyha, változnak a bennünket körülvevő emberek, változnak a felvetődő gondok. Folytonos változások közepette tevékenykedünk. Normális körülmények között az ember meghatározott közegben, meghatározott helyen él, néhány utcányi vagy néhány falusi ház által határolt térben, saját territóriumában. Mindez lehetővé teszi, hogy megőrizzen egyfajta lelki nyugalmat. A tudósító viszont állandó harcban áll mindennel. Azért van szüksége ellenálló, erős szervezetre és erős lélekre, hogy mindezt elviselje.- Mit gondolsz a másik prediszpozícióról, a kíváncsiságról? Sokan mondják, hogy kíváncsiak a világra, de csak kevesen vannak, akiket ez cselekvésre ösztönöz. Mi a lényege annak a kíváncsiságnak, amely az embert célba juttatja?- Igen, sokszor hallani ilyesmit: „Úgy szeretnék Brazíliába utazni!" Vagyis ez a valaki akar valamit - az emberek többsége úgy igazából semmit sem akar -, ez tehát már valami. Csakhogy ez még rettentően kevés. A világ iránti kíváncsiság mellé még elképesztő erőfeszítés is kell, hogy vágyaink teljesüljenek. Hihetetlenül sokat kell dolgozni: keresgélni, kutatni, elmélyülni, térképeket, statisztikákat tanulmányozni, történelmet, irodalmat, gazdaságtant és hasonlókat olvasni (én minden utam előtt komoly tanulmányokat folytattam). Csak ha már megfelelő tudás birtokába jutottunk, akkor indulhatunk el Brazíliába. Ha azonban egy utazó már a XVIII. században megírta brazíliai utazásának élményeit, akkor én minek írjam le azt még egyszer? Megtalálni azt, amit még nem írtak le, feltárni azt, tudni másként megírni - ez az igazi művészet. Tudni kell azonban, mit jelent az, hogy másként írni. Ahhoz viszont, hogy tudjuk, mit jelent másként írni valamiről, tudnunk kell, mi az, amit már megírtak stb., stb.- Tudás, hozzáértés és intuíció. Milyen intuícióval kell rendelkeznie a riporternek? Te mekkora jelentőséget tulajdonítasz ennek a prediszpozíciónak, hajlamnak?- Az intuíció, a megérzés képessége teszi lehetővé, hogy tájékozódjunk a társadalom hangulatát illetően, hogy kommunikáljunk ezekkel a hangulatokkal. Az intuíció megfoghatatlan valami, egyfajta empátia, biohullám. A biohullám fogalmán két ember között kialakuló kapcsolatot értek. Vannak azonban olyan biohullámok is, amelyek tágabb értelemben, társadalmi méretekben segítik a munkánkat, vagyis lehetővé teszik, hogy ráérezzünk a társadalom hangulatára. Segítenek eligazodni abban, hogy valami történni fog-e vagy nem. Megérkezünk egy helyszínre, ahol mindenki azt mondja, itt történni fog valami. Mi pedig járkálunk, nézelődünk, nem is muszáj szóba elegyednünk másokkal - és érezzük, hogy itt semmi sem lesz. Olyan ez, mint amikor pálcával keresik a vízereket, nem tudom ezt jobban meghatározni. Valami egy adott pillanatban vagy elkezd bennünk rezegni vagy nem. Ha elkezd rezegni - ha megvan az adott hangulat -, mi azt megérez- zük. Ha nem, akkor semmi sem fog történni. Amikor 1980 tavaszán Teheránból, az iráni forradalom után, hazatértem Lengyelországba, éreztem, hogy itt valami történni fog. Ez önmagában világos volt, de azt nem tudtam megmondani, hogy milyen formában, milyen módon fog bekövetkezni. Azt azonban tudtam, hogy valaminek történnie kell. Ezt érezni lehetett a sűrűsödő atmoszférából, abból a nyomásból, amely ránk, a pszichénkre nehezedett. Mint vihar előtt, amikor sűrűsödik a légkör, érezzük, hogy növekszik a légnyomás, fulladni kezdünk, működésbe lépnek a fizika törvényei. Szervezetünk, amint tapasztalja a nyomást, a fulladást, igyekszik alóla kiszabadulni. A társadalomban ez robbanás, forrada52