Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 11. szám - Podmaniczky Szilárd: Délutánig a rejtély csak fokozódik

Podmaniczky Szilárd

Délutánig a rejtély csak fokozódik

Aznap reggel pizsamában ébredtem. Ami normális körülmények között nem lett volna meglepetés, de abban a kánikulai hőségben hetek óta meztelenül aludtam. Kinyújtottam a kezem, üres ágyat találtam. Noémi nem feküdt mellettem, a hálószoba ajtaja csukva, rajtam pedig pizsama.

Rosszat sejtettem.

így szoktak kezdődni azok a reggelek, amikor este addig borozunk, míg végül olyan témára evezünk, amivel megsértjük egymást.

A szám kiszáradt, fölkönyököltem a párnára, és éjszakai emlékeim között kutattam, miről is beszéltünk legutóbb. Átfutottam azokat a szóba jöhető témákat, amelyekről tudtam, hogy másként gondolkodunk. Könyvkiadásról például biztosan nem esett szó.

Noémi úgy gondolja, olyan időket élünk, amikor energiapazarlás könyvkiadással foglalkozni, sőt az internetet is utálja, mert elveszi az embertől a valós tapasztalatokat, elveszi az idejét, megcsócsálja, aztán kidobja a szemétbe. Valójában az internet használja az embert, mert ember nélkül nincs internet. Úgy voltam vele, hogy ezt a gondolatot följegyzem.

Előhúztam az éjjeliszekrényből a noteszem és föllapoztam. Odakintről zajok szűrődtek be, Noémi hozzáfoghatott az ünnepi vacsorába nyúló ebéd romjainak eltakarításához. Tegnap volt a házassági évfordulónk, és mivel fiatal házasok vagyunk, lendületesen ünnepeltünk.

Tollat ragadtam és beírtam az internetre vonatkozó passzust. Aztán visszalapoztam, szépen gyarapodtak a jegyzetek. A következő oldalon találtam egy piros tintával készült bejegyzést, amely nem az én írásommal készült:

„Minden díjat meg akarok kapni, hogy átérezzem jelentéktelenségüket." Mellette egy monogram: S. M.

Vajon kinek kerülhetett a kezébe a jegyzetfüzetem, és ki vette a bátorságot, hogy beleírjon? Ráadásul nem is túl nagy marhaságot.

Hetek óta nem járt nálunk senki, és a füzet sem hagyta el a hálószobát. Visszaraktam a füzetet, úgy voltam vele, ha valódi rejtély, délutánig csak fokozódik. Ahogy az előző napon.

Az előző nap szokásosan indult. Kávét főztem Noéminek, bevittem az ágyba, beszélgettünk. Arról beszéltünk, hogy a házassági évfordulót valamelyik közeli étteremben ünnepeljük meg egy kiadós ebéddel, aztán este majd folytatjuk itthon, közben sétálunk a hegyekben.

36