Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 11. szám - Tandori Dezső: Két tét, el

Vagy az se (teszem). Kafkai végérvény (ha nem nagyralátás), ez: Minden nap végső lehet (jó, ez közhely; N N Á, Jékely etc.), tehát durván óvni akarom lehetőségét.

A kivédhetetlen külső-benső mégis a holnap lecsapó kalapács:

„Senki többet!" a készletből, ami voltam vagyok... ez itt, Mercutio, Horatio, levél helyett egy művi.

Kedv stb. Az istenvéletek szókincsjelene.

(II.) A „csönd": a fontos kérdésekre nincs mód

A csönd a fontos. Kérdésekre. Kérdésekre nincs mód.

Nincs-mód a csönd. A Kérdésekre csönd-mód egzisztencializmusa.

A csönd, mely nem a csönd: modor. Jékely legyen, nagy költészet, ahol nagy költészet a modor, a mód kimódolatlansága. Szókincstár: fellapozandó a boldogtalanságnál s szócsaládjánál. De hagyjuk a szavakat, családokat.

A csönd 3 lépésben jön, a csőn így jönd.

Egy: fontos kérdésekre nincs mód. Kettő: csak semmi engedmény.

Három: bolyongás a két féltartomány közt.

Hontalan. Felfázás ellen dupla alsógátyók, dús zoknik, mert ha már ily művészien megműtötték, ne tegyem tönkre az eredményt saját magam.