Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 11. szám - Tandori Dezső: Két tét, el

Ne akarjam cselekvéssel megváltani tétlenségem: tevődjem! Ez legyen a „nem tesz semmit"! Ne gyötrelem legyen, olyasmi, ahogy mestereim 78-80 életévét elgondoltam 12 éve, s „ah, forradalom, ily hamar VÉG?", gondoltam, most félidő van, és „6 év még? hogyan fogom kibírni?" Minden nap irdatlan érték, minden nap maga a másnapi pusztulás ígérete, elhurcolnak kór ágyakra ismét.

*

S közben a széptanok is változgatnak.

Hol van Schönberg tizenkétfokúsága, hallom, hol már? A hortobágyi akárhánylyukú híd biztosabb tipp!

Freud rákja; lassan egy-egy művészöngyilkosság ténye is versenyre kel a művek igazával.

(Talán még nem.) Kosztolányi: 51,

Szép Ernő: 69... etc. Mit vigasztal?

De mit, hogy kétségek gyötörjenek, ki mit alkotott volna még? Kész életmunkák. Kicsit hadd foglalkozzam magamnak evvel a részével.

*

Az tetszetős, ha mondom, senkinek nem akarnak többé mondani semmit, s akkor mit akarhatnék mondani magamról is magam? De nem mindenem volt azért, lett így, ha nem is birtokviszonyban.

A medvék. Gombfoci. A madarak.

A festők. A bűnügyek (Nat Roid, és újabbak, új szereplőkkel).

A kártya. Magam válogatta műfordítások. Képzőművészet-gyakorlás, ldeo- grammák. Egzisztencializmus.

Megannyi téma? Megannyi világ.

Most főleg nézegetek; visszagondolgatok.