Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 11. szám - Markó Béla: Köz; Félálom; Erkély
egyfolytában gurulnak valahol kint a réten puha gumiabroncsok, és fellegek az égen, amit akkor egy rabló eloldott valahonnan, s minden, mi később történt, elmúlt, ki tudja, hol van? Marosvásárhely, 2012. május 26. Erkély Derékig kihajolva poéták és vezérek, nincsen kezük, se lábuk, mert mellszoborként élnek a tűző napsütésben vagy csattogó hidegben, s a halhatatlanságtól ellágyuló szívekben, és fújhatja a szél már, vagy moshatja a zápor, ha újratermelődtek a művész anyagából, vagyis kőből leginkább, s időnként fényes bronzból, függ a megrendelőtől, hogy mégis mire gondol, ám kőben-e vagy bronzban, a hősök élnek újra, s jelenvaló már minden, nem emlékszünk a múltra, állnak vitézkötésben, hullhatatlan süvegben, míg torkunkból a szózat felzendül rendületlen,