Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 11. szám - Buda Ferenc: Derű - ború : Tűnődések fehérről, feketéről V.

kell nyúlni az ősszel kötegekben, kévékben takarmánykiegészítés céljából félrerakott tengeri-, azaz kukoricaszárhoz, a szárízíkhez is.

Gyertyaszentelő előjelei nem okoztak csalódást: napok óta 8, 10, 14 fokos mínuszok járnak. (Itt: a mi környékünkön; Csíkszeredában inkább 20, meg még annál is lejjebb.) „Legalább nem köpi be a légy a szalonnát" - mondogatják ilyenkor a derűlátásra hajlamosak. Három napon át szünet nélkül havazott, némi fennakadást okozva ezzel a közlekedésben. (Merthogy a vasúttársaságot a téli fagy s a havazás mindahányszor váratlanul éri: ugyan ki fia számít rá, hogy december s március között ilyen szokatlanul rendellenes időjárás is előfordulhat? Nyáron meg nyilván a hőtágulás folytán meghosszabbodott sínek miatt késnek a vonatok.) Esztendők óta nem láttam ennyi havat. Ma délelőtt viszont a nap is előbújt és sütött - pontosabban: csak ragyogott, tündökölt - hét ágra majd egész napon át. Az ajtón kilépve azt látni, hogy fehér az egész világ.

Fehér, fehér, fehér.

Akkor hát mi is a fekete e pompázatos, nagy-nagy fehérség közepette?

O, hisz jóformán semmi - csak a gond, ami vele jár, mögötte lappang, s ott ólálkodik a nyomában alattomosan és szüntelenül. A vészesen fogyatkozó tüzelő. A veszettül felpörgő villanyóra. A mindennapi lét megnövekedett költségei. Az ország útjain közlekedő gyermekeink miatt gyötrő aggodalom: nem éri-e baj valamelyiküket? És így tovább - a személyre szabott részleteket vég nélkül, napestig sorolhatnánk.

De minek?

Nézzünk most inkább arra, ami fehér.

Hisz alatta úgyis ott nyomakodnak már fölfelé tapogatózva a hóvirág tűhegyes levelei.

(2012. január-február)

24