Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 11. szám - Markó Béla: Köz; Félálom; Erkély

Markó Béla

Köz

(avagy közéleti vers Annának)

Egy-két vers erejéig én is voltam erőtlen, s mint közületi költő szívesen levetkőztem,

úgy értem, hogy kitártam képzeletben a testem, mint egy mélységes tárnát, hogy végre beleessen,

aki olvas gyanútlan, s ott ül egy emberöltőt, amíg végiglapozza a közellátó költőt,

és szétáradt a lelkem a nagy közös világban, mert persze szavaim közt hálistennek kiláttam,

s éreztem, lelkesülnek lelkemtől mind a lelkek, hogy közéleti lettem, a testem velük telt meg,

és életét a köznek tettem-vettem magamban, s reméltem, hogy halálom labdaként visszapattan

a közről, vagyis rólam, ki sok vagyok a sokkal, ha egyikünk kidől is, legyint a többi, okkal