Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 11. szám - Alföldy Jenő: Az önviszonyítás költészete : Egy Tornai-vers Adyra hangolva
Virágkehely című - Változat egy Ady-versre zárójeles alcímű versét úgy idézem, hogy melléírom a mintájául választott költeményt, Az Illés szekerént: Virágkehely Az Illés szekerén A lét halálként elviszi mind, kik vének már és betegek, ős csöndességet ad nekik a kiszámolt élet helyett. Az Úr Illésként-elviszi mind, Kiket nagyon sújt és szeret: Tüzes, gyors szíveket ad nekik, Ezek a tüzes szekerek. A halál-nép föld felé rohan, s megáll a burjánzás fölött, tengerek, erdők, ember-álom várja a sok visszajövőt. Az Illés-nép Ég felé rohan S megáll ott, hol a tél örök, A Himaláják jégcsúcsain Porzik szekerük és zörög. Más lényeknek, génsoroknak zölden bűvölő dzsungele, új fajok v'ad hullámzása tölti ámbrás szívük tele. Ég s Föld között, bús-hazátlanul Hajtja őket a Sors szele. Gonosz, hűvös szépségek felé Száguld az Illés szekere. Kedvük táncol, formák, arcok ott nyílnak ki a Nap alatt, hol minden, ami volt, van és lesz, örök virágkehely marad. Szívük izzik, agyuk jégcsapos, A Föld reájuk fölkacag S jég-útukat szánva szórja be Hideg gyémántporral a Nap. A rájátszásnak egy sajátos változatát láthatjuk a két vers összevetésében. A két vers szerkezete már szinte ránézésre is a párhuzamok és az ellentétek váltakozásával áll egymás mellett és egymással szemben. A hasonlóságokon túl, úgy vélem, az alcímben olvasható „változat"-nál többről van szó Tornai versében. A végső összbenyomás alapján kijelenthetjük: a Tornai-vers az Ady-mű mítosztalanított átirata. A lényeg azonban a részletekben rejlik, s ez tüzetesebb elemzést és összevetést igényel. A Virágkehely a formájára tekintve is az Ady-vers szerkezetét követi. Hangzásukban is ugyanolyan rímpárok csendülnek meg a félrímes versszakok második és negyedik sorában (x a x a; x b x b; x c x c; x d x d), mint Ady. Az első sor mondatában megtartja a mintaadó mű állítmányát, csak az alanyt és a határozót (Az Úr Illésként) cseréli másra (A lét). Vagyis egy ontológiai szakkifejezést helyez a bibliai eredetű szimbólum helyébe. A gondolatok, fogalmak, jelképek, állítások máshol is szimmetrikusak, s másutt is találunk szóegyezéseket, például a harmadik sorban (ad nekik) vagy a második szakasz első sorában (rohan). Egyformán fontosak a megfelelések és az eltérések - ezeket kell kitapogatnunk, ha nem is „tövéről hegyére", inkább a fő motívumokra ügyelve, hogy az összehasonlítás lényegéhez közelebb jussunk. A Virágkehely fogalmai és állításai nem pusztán Az Illés szekerén gondolatainak, fogalmainak és állításainak az ellenkezőjükre fordításával jönnek létre. Önálló vers önmagában is, de azt a benyomásunkat sem tagadhatnánk le, hogy Ady nagy költeménye vitára ingerelte Tornait. Fölnéz rá, megcsodálja, megfürdeti arcát a vers komoran izzó és vakítón világító képeiben, de aztán a magáét mondja. Az Ady-vers modelljét követve egyszerűen másról beszél, mint mestere. A maga világképe azt követeli tőle, hogy mindenáron megnyilatkozzék, s a példakép versének formájához idomulva is valami merőben újat mondjon. 10
