Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 11. szám - Tornai József: A semmi ellen; A Lemenő Nap ravatalán; A Hortobágy mosolya; Nyakörv
A Hortobágy mosolya „Aki a magyarság újkori történetét megírja, arra kell felelnie, hogy süllyedt »bennszülötté« ez a nagy középkori nemzet tulajdon országában." (Németh László) Nem tudom lehunyni az agyam, bicska ficánkol a szívemben. Csúszok ki anyámból, újra, mint annyiszor: bennszülötten. Színesbőrű fák leszünk, mást nekünk nem szabad, csak derékba törni és elveszni iszap-keverte sors alatt, ha menekülünk József Attila sikolyával, a büntetés atlanti hulláma ránk szakad, lefejezik házunk krisztustövisfa-keresztjét, kutyánk fólüvölt, agyonverik. Lesarabolják Európa egéről a Napkorong igézetének magyarjait. Már nem hiszek jósnőknek, filozófusoknak, már csak félek, de belenyugodtam a történelembe, hol most farsangolnak, ám holnap eltűnnek a sárga limlom-istenek, és a mi kivégzett lelkünk halhatatlan. Jön még egy második hullám, akkor minket emel a tánc és a dob, vinnyog a sivatag, a sakál-arcú, de a Hortobágy titka mosolyog. Nyakörv Hol jártam? Kassán, Pozsonyban, Zsitvabesenyőn kamaszkoromban. Beregszászon, Dunaszerdahelyen, Técsőn, barátokkal vitatkoztam Zilahon, Sepsiszentgyörgyön. Nagyszalontán Aranyra az Ótoronyban és Sinka csizmaszárára gondoltam.
