Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 11. szám - Tornai József: A semmi ellen; A Lemenő Nap ravatalán; A Hortobágy mosolya; Nyakörv

Korondon, Költőn, Gyergyóremetén volt írói dolgom,

Nagyváradon a Pece partján néztem a fákat és Szilágysomlyón, Marosvásárhelyen, Székelykocsárdon.

A Gyilkos-tónál, az Oltárkővel szemben, harmat ölében sátrat vertem. Kolozsvárt hallottam először a „Hazám, hazám"-ot.

Ittam a furcsa e-hangot Újvidéken, Bácska-Topolyán,

Palicson, Óbecsén, Temesvárott.

Csantavéren csókolt egy csikóvérű lány,

vártam buszra Szabadkán, Temerinben, Horgosnál a határon.

Itthon Salgótarjánban, Ózdon figyelték fólolvasásom a munkások és a költőjelöltek a nyugati gyepükön.

Láttam Debrecenben a Péterfiát, túzokot a pusztán, délibábot.

Nyírségi akáclomb lebeg minden leírt betűmön, az erdő-szerelemes Somogyon és a Balatonon át úszott versekért a szabadságom.

A Naiv Múzeumban ott volt Kecskeméten egy parasztasszony festette arcképem.

Pécsett, Szegeden sétált a mosolyom

míg a nagy dzsámi és a Tisza-parti székesegyház előtt megálltam.

Jaj, zászló lettem e szél-zúgatta hazában!

De a nyakörv, Haraszti, ahol megszülettem, csak fájt, fojtogatott letépni-lehetetlen.