Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 11. szám - Tornai József: A semmi ellen; A Lemenő Nap ravatalán; A Hortobágy mosolya; Nyakörv

és pacsirta-himnuszuk szentmise,

meredt éj, csillag, tavaszi béka-szigete,

így bánt velem időn kívül az ifjúság

számadó juhásza, hallottam is olyan káromkodást,

hogy csak ordíthattam tőle, de nem lehetett másnak lennem, mint ősemberinek.

Jelenemből visszatértem az azelőttibe, midőn még nőre-férfira nem volt ige,

midőn még csak azt hallottam akác-citerán,

hogy az egész nagy minden az a hozomány,

amit olyan menyasszonyoktól kaptam örökre meg, kiknek haja szála a bőrömön sistereg,

ezer karjuk éget és dalaiba hal

a hiedelmek-szülte, kenetes rontás-vihar.

Állatként figyeltem kiforró húsom

hogy sarjadzik mind keményebbre csontomon,

és táncba forgattam az éjszakai isteneket anyám, apám

vadvéri örökségét a Lemenő Nap ravatalán.